Egy nagyon nehéz, eseménydús éven vagyunk túl, amely minden tekintetben kihatott ránk – közvetve és közvetlenül, testileg, érzelmileg és mentálisan is. A koronavírus járvány sajnos minden eddiginél nagyobb számban szedi áldozatait, és még nem látszik a vége.

Míg tavasszal a #maradjotthon kampány által bevezetett karantén volt a fő történés, addig sajnos ősszel már a járvány második hulláma söpör végig a bolygón és az országunkon, amely sokkal lesúlytóbb statisztikákat mutat, mint a tavaszi első hullám.

Márciusban még kevesen voltak azok, akiknek konkrét családtagját vagy ismerősét érintette volna a probléma, jelenleg már szinte mindenkinek a közvetlen környezetében történt megbetegedés, vagy sajnos sok esetben halál is.

Ilyen nehéz időben érdemes észrevenni a jó dolgokat is, hiszen mint mindennek, egy gazdasági válságot magával hozó világjárványnak is van pozitívuma – még ha nehezen is lelhető fel.

Az otthonmaradás ugyanis nem csak azokat érintette, akik amúgy is otthon töltötték a mindennapjaikat (például a terhes nők, újdonsült anyák [1], munkanélküliek vagy nyugdíjasok), hanem az olyan munkavállalókat is, akiknek a munkaköre megengedhette azt a rugalmasságot, hogy a feladataikat otthonról végezzék el.

Ez pedig nem minden esetben rossz, sőt. Alapvetően az volt az általános tendencia, hogy a munkaadó nem bízott a munkavállalóiban, és azt gyanította, hogy otthonról nem végzik el megfelelően a teendőiket. Erről azonban – ahogy az majd lentebb látható lesz – kiderült, hogy nem igaz.

A következő képes anyag adataiból rengeteg más meglepő tény is kiderül, nem csak a távmunkában dolgozó emberekről, hanem az általános mentális egészségről is.

Kiderül például, hogy miként vélekednek maguk az érintettek az új helyzetről, hogyan élik meg a hirtelen változást és a megszokott rutin szétesését, és hogyan alakítanak ki új rutinokat otthon, a kollégákkal való kommunikációtól kezdve a kávé jótékony hatásainak [2] kiaknázásáig.