A prosztatarák a férfiak második leggyakoribb daganatos megbetegedése, a halálozási okok listáján pedig a tüdőrák után a második helyen áll. Az egyik leggyakrabban növekvő daganattípusról lévén szó, a korai felismerés igen kedvező kilátásokat jelent.

A prosztata (dülmirigy) egy mirigyes szerv, mely a férfiaknál található meg a húgyhólyag alsó része és a medencefenék izomzata között. Fontos tudni róla, hogy anatómiai elhelyezkedése folytán körülveszi a felső húgycsőszakaszt, így a mirigy megnagyobbodásakor (ami idősebb korban igen gyakori), s a prosztata rákos megbetegedései esetén a húgycső összenyomódása, szűkülése vizelési panaszokat, sőt, teljes vizeletelakadást is okozhat, számos egyéb súlyos következményt vonva maga után.

A prosztata termeli az ondót is, mely a spermiumok aktivitását és mozgását segíti. A prosztata, bár belső elhelyezkedésű szerv, viszonylag könnyen vizsgálható, az úgynevezett RDV (rektális digitális vizsgálat) segítségével. Ez nem jelent mást, mint hogy a vizsgáló orvos a végbél felől, ujjával benyúlva tapintja ki a szerv nagyságát, "puhaságát", vagy daganatok esetén tömöttségét, porckeménységét, göbösségét. Sok férfi ismeri ezt a kellemetlen, és néha fájdalmasnak tartott vizsgálatot, de az elmondottnál több "atrocitással" nem jár, és kiegészítve más vizsgálatokkal nagyon jól alkalmazható.

Kialakulása, előfordulása

A betegség kialakulásának pontos oka ismeretlen, de annyi valószínűsíthető , hogy multifaktoriális, vagyis több tényező áll a hátterében. A hormonális és genetikai (családi halmozódás) okok mellett szerepet játszhatnak a rossz étkezési szokások is, kiemelve a zsírok túlzott fogyasztását.

Az okok felderítéséhez számításba vették már a környezeti-földrajzi tényezőket is, s ennek alapján megállapítható, hogy a prosztatarák előfordulása Észak-Amerikában az afroamerikaiak között magasabb, Európában pedig Skandináviában számít gyakoribb betegségnek. A szakirodalmi adatok alapján az E- és A-vitaminoknak, valamint a cinknek és a szelénnek védő hatást tulajdonítanak a daganattal szemben.

Miért kell foglalkozni vele?

Lássunk néhány adatot! A prosztatarák a férfiak második leggyakoribb daganatos megbetegedése, a halálozási okok listáján pedig a tüdőrák [0] után a második helyen áll. Leggyakrabban ötven év feletti férfiaknál fordul elő, és sokszor csak későn, hetven évese kor körül diagnosztizálják.

A betegség pontosabb ismerete azért fontos, mert korai felismerés után gyógyítható, illetve kezelhető, valamint ebben az esetben igen kedvező a lefolyása, ugyanis az egyik leglassabban növekvő daganattípusról van szó.

Tünetek

Ahogy a daganat növekedik, az anatómiai viszonyok miatt összenyomja a húgycsövet, ezáltal vizelési panaszokat okozva: a beteg gyakori vizeléssel, illetve vizeletelakadással küzd. Előrehaladott állapotban a daganat betörhet a húgyhólyagba vagy a húgycsőbe, így vérvizelés, húgycsővérzés, vagy véres ondó jelentkezhet.A daganat ráterjedhet környezetére, s gáti, keresztcsonti, deréktáji fájdalmakat okozhat.Ahogy a daganat a hólyagalapot beszűri, a felső húgyutak elzáródhatnak, a vizelet elakad, pang; súlyos gyulladás, fertőzés alakulhat ki, s a vesék elzáródhatnak, ami életveszélyes állapotot hoz létre.Megjelenhetnek a távoli áttétek tünetei: például csontfájdalom, kóros csonttörés.Legvégül az általános daganattünetek: gyengeség, fogyás, vérszegénység alakul ki.

Az idős férfibeteget sokszor a nem specifikus tünetek miatt (pl. keresztcsonti, deréktáji fájdalom) reumatológiára utalják, vagy például vérszegénység, gyengeség miatt belgyógyászatra. Ilyenkor mindig kötelező a prosztata vizsgálatát is elvégeztetni.

Sajnos a tünetek ijesztőek, fájdalmasak, kínzóak, de a daganat kialakulásakor a beteg szinte tünetmentes. Ezért fontos a rákszűrés, hogy ne az előrehaladott rákot fedezzük fel, hanem még korai stádiumban szűrjük ki a daganatot az eredményes kezelés érdekében.

A prosztatarák korai felfedezés esetén jól gyógyítható, azonban a diagnózis ilyenkor véletlenszerű, hiszen általában még semmilyen tünettel nem jár. Ezért kiemelt fontosságú a szűrővizsgálat (hasonlóan a nők nőgyógyászati rákszűréséhez), ami azt jelenti, hogy az 50 év feletti férfiak éves vizsgálata lenne indokolt, sőt amennyiben a családban már előfordult prosztatarák, akkor 45 éves kor felett ajánlott a rendszeres szűrés megkezdése.

A vizsgálati módszerek szűrés esetén egyszerűek és nem járnak nagyobb beavatkozással: egyik legfontosabb a rektális vizsgálat (vagyis ujjal a végbélen történő betapintás), s ez kiegészíthető vérvétellel, mely egy speciális anyagot mutathat ki, a PSA-t (prosztata specifikus antigén). Ez nem más, mint a daganat által termelt anyag, mely bejut a vérbe, s daganatmarkernek nevezzük.

Daganat gyanúja esetén: kivizsgálás

Daganat gynúja esetén: kivizsgálás Ha a vizsgálati eredmények és (az esetleges) tünetek alapján felmerül a prosztatarák gyanúja, az alábbi kiegészítő vizsgálatok is szükségesek:

transzrektális ultrahang (végbélen bevezetett ultrahangeszköz),

prosztata-biopszia (mintavétel a prosztatából a végbél vagy a gát bőre felől egy vékony tű segítségével),

TUR-biopszia (amennyiben vizeletelakadás észlelhető, a húgycsövön keresztül felvezetett eszköz segítségével a terápiás beavatkozás mellett mintavétel is történik egyben),

mellkasröntgen, hasi ultrahang, csontizotópvizsgálat (tekintettel arra, hogy a daganat leggyakrabban csontáttétet ad), illetve

nyirokcsomó-biopszia (mivel a daganat a nyirokutakon terjed).

Ezek a vizsgálatok igen sokrétűek, megterhelőek, fájdalmasak, de mindenképpen szükségesek a biztos diagnózis felállításához, a beteg további sorsának megítéléséhez s a kezelési terv elkészítéséhez. Ez már tulajdonképpen a stádiummegállapítás, itt mindig az a kérdés, hogy a daganat átléptee a tokot, s adotte áttétet.

A daganat stádiumai

I/A stádium: a daganatnak nincsenek tünetei, a prosztatát nem lépte át, véletlenül került felismerésre (pl. magas volt a PSAérték, vagy jóindulatú prosztatamegnagyobbodás miatt történt a kivizsgálás);

II/B stádium: magas PSAérték vagy a kóros tapintási lelet miatt történt mintavétel, mely igazolta a daganat jelenlétét, de a daganat a prosztatán belül maradt;

III/C stádium: a daganat átlépte a prosztata tokját, ráterjedt a környező szervekre;

IV/D stádium: a rák jelei észlelhetők (nyirokcsomók és távoli áttétek – csontban, májban, tüdőben – megjelentek).

A stádiumbeosztásban más osztályozás is ismeretes, ilyen például a TNM rendszer (T: a tumor nagysága, N: nyirokcsomókban terjedése, M: áttétet ad más szervekbe).

Kezelés, lehetőségek

Műtét:

Radikális (teljes) prosztataeltávolítás: Optimális indoka, ha a daganat nem terjed át a tokon. Feltételei: 70 év alatti kor (a biológiai kor a fontos), a beteg várható életkilátása minimum 10 év, és jó általános állapot. Nagy műtétet jelent, szövődménye lehet impotencia, illetve vizelettartási képtelenség.

TUR: Ha a fenti műtét nem jön szóba, a húgycsövön keresztül elektromos kaccsal távolítják el a daganatot.

Kriosebészet: A daganat fagyasztással történő elpusztítása.

A here hormontermelő részének vagy az egész herének az eltávolítása. A prosztata daganatos növekedésében ugyanis a tesztoszteron nevű férfi nemi hormonra van szükség.

Sugárterápia: A tumorsejteket nagy energiájú radioaktív sugarakkal pusztítják el.

Hormonterápia: Hormonkezelés, vagy a hormontermelő szerv eltávolítása. A hormonterápia alapja az androgénhatás megszüntetése, vagyis a férfi nemi hormon termelésének csökkentése gyógyszeresen vagy a herék eltávolításával.

Citosztatikus terápia: A daganatsejteket elpusztító kezelés. Míg a szervre lokalizált prosztatarákok potenciálisan gyógyíthatók, a szerven kívüli prosztatarákok nem, de palliatív (a tünetek, panaszok csökkentését célzó) módon eredményesen kezelhetők. A „valódi” gyógyító kezelést a radikális prosztatektómia (prosztatakimetszés) és a sugárkezelés jelenti. A hormonkezelés a palliatív kezelés formája, módja többféle lehet: a férfi nemi hormon (a tesztoszteron) csökkentése a here–mellékhere eltávolításával, vagy úgynevezett kémiai kasztrációval, vagyis gyógyszeresen. Lehet adni női nemi hormont, ösztrogént is, illetve egyéb speciális hormonrendszert befolyásoló szereket is.

Gondozás, ellenőrzés

Nagyon fontos a betegek további gondozása, a betegség lefolyásának ellenőrzése. A gondozást folyamatosan kell végezni, a gyógyultnak nyilvánított eseteket félévente, az aktív prosztatarákos folyamatban 3 havonta. Hasonlóan a nőkön végzett éves nőgyógyászati rákszűrő vizsgálatokhoz, a férfiak is járjanak el évente urológus orvosukhoz és végeztessék el a prosztata és a here rákszűrésvizsgálatát még tünetés panaszmentesség esetén is. A prosztatarák a „legjobb rosszindulatú” betegség, mely korai felismerés mellett gyógyítható, s szűrővizsgálata is egyszerű.