Az eset, amit leírok, a nyolcvanas évek végén történt. Az Ortopéd Klinikán dolgoztam és néhány kollégával egy budapesti gyárba mentünk az ott dolgozók ortopédiai szűrővizsgálatát elvégezni. A következő látvány fogadott bennünket: a vizsgálati helyiség előtt várakozókon nem volt cipő, sem zokni. A rendelésen csak azt kérdezték, hogy van-e lúdtalpuk, szükségese betétet viselniük?

Ez a történet is azt mutatja, hogy az emberek többsége az ortopédiát egyenlővé teszik a lúdtalpbetegséggel, a talp vizsgálatával. Maga a szó, ortopédia görög eredetű, jelentése az orthos=egyenes és a paidos=gyermek szavak összevonásából származik. Az ortopédiában szereplő pedia nem tévesztendő össze a pedis latin szóval, mely révén a név és a szakma csupán a láb gyógyítására korlátozódna. Az ortopédia tárgyát röviden a következőképpen határozhatjuk meg: az orvostudománynak a tartó és mozgató apparátus betegségeinek megelőzésével, gyógyításával és kutatásával foglalkozó ága.

Az ambulancián megjelenő gyermekek kora szerint a következőkben leírt vizsgálatokra jelentkeznek leggyakrabban a szülők.

Újszülöttek

Újszülött korban sokszor csípővizsgálatra jönnek. Ha lehetséges, ezt háromhetes korig minden csecsemőnél elvégezzük. Amennyiben a családban csípőficam fordult elő vagy a szülés farfekvéses volt, illetve a fizikális vizsgálatnál valamelyik csípőízület fejletlensége felmerül, úgy ultrahang vizsgálatot is végzünk.

Ebben a korban gyakran találkozunk különböző veleszületett deformitásokkal. Leggyakrabban a dongaláb deformitással keresnek fel. A szülészeti osztályról kikerülve ennek kezelését azonnal megkezdjük. Tornagyakorlatok mellett, amennyiben az újszülött bőre lehetővé teszi, korrekciós gipszkezelést alkalmazunk. Ritkábban találkozunk felcsapott lábbal és a lábfej befelé fordulásával, gyógyítása az előzőekhez hasonló. Ebben a korban még jellemző a ferde nyak, mely főleg a szülésvezetésnél a fogó használata következtében létrejött izombevérzés következménye.

Előfordulhatnak a fejlődési rendellenességek legkülönbözőbb megjelenési formái, mint: végtaghiány, végtagrövidülés, szám feletti ujj vagy az ujjak összenövése A fejlődési rendellenességekkel született gyermekek kezelése jól megválasztott időpontban, tervezett műtétekkel történik.

Kisgyermekkor

Kisgyermekkorban a járás, ill. a lábak "furcsasága" miatt keresik fel az ambulanciát. Gyakori panasz, hogy a gyermeknek karika a lába, vagy éppen az ellenkezője, az ún. X-láb. Ezen esetek leggyakoribb része az életkor előrehaladtával spontán korrigálódik, ortopédiai kezelést nem igényel. Ritka, de még mindig találkozunk D-vitamin-hiány következtében kialakuló "angolkórral", mely diagnózis felállításához röntgenés laborvizsgálatokra van szükség.

A mozgássérült gyermekekkel szüleik leggyakrabban akkor jönnek, mikor a kicsik járni kezdenek. A lábujjhegyen járás, az alsó végtagok kereszteződése a térdek hajlított helyzete a leggyakoribb panasz. Gyógytornával, gyógyászati segédeszközökkel és különböző műtétekkel segíthetünk ezen gyermekeknek.

Három-négyéves kor körül rendszeresen találkozunk lúdtalp problémával. Tudni kell, hogy ebben a korban a talpi zsírpárna vastagabb, és amennyiben nem extrém fokú a boltozat süllyedése, úgy lúdtalpbetét viselését semmiképpen sem javasoljuk. Az egyenetlen talajon való mezítláb járást, speciális gyakorlatok végzését ajánljuk, melyek a talpizmok megerősödését szolgálják, és az esetek többségében normál boltozat kialakulásához vezetnek. Szükség esetén a cipő sarokrészének megfelelő döntésével is sokat segíthetünk. A lúdtalpbetét viselését, amennyiben a hossz, illetve a harántboltozat süllyedése fennáll, az iskoláskor körül indikáljuk.

Kisgyermekkorban nagyon gyakran a hirtelen kialakuló sántítás miatt aggódnak a szülők. A csípőízület vagy a térdízület hirtelen kialakuló mozgásbeszűkülésének oka rendszerint ízületi gyulladás, melyet vírusos vagy bakteriális fertőzés okozhat. A fizikális vizsgálat mellett az ultrahang és laborvizsgálat is döntő fontosságú. A betegség kezelése konzervatív: ágynyugalom és megfelelő gyógyszerelés. A csípőízületi megbetegedések közül az ízületi gyulladáshoz hasonló tüneteket mutat a Perthes-betegség, melynél az ízületi mozgás beszűkülése mellett röntgenfelvételeken a combcsont fejének jellemző elváltozásait látjuk. Kezelése rendszerint műtéttel történik.

Iskoláskor

Az iskoláskor tájékán a gerincelváltozások okozzák a legtöbb problémát. A hanyag tartástól a gerinc különböző súlyosságú görbületéig szinte minden elváltozással találkozunk. Kétirányú röntgenfelvételekkel pontosan lemérhetjük a deformitás súlyosságát, és amennyiben szükséges, javasoljuk a deformitás kezelését. Ezek lehetnek: gyógytorna, gyógyúszás, szükség esetén fűző viselése, ritkábban műtét.

Ebben a korban jelentkeznek még a térdízület különböző problémáival, elváltozásaival. A panaszok hátterében gyakran a térdízületet alkotó szalagok lazasága, a combizomzat gyengesége áll. Speciális gyógytornával, a combizomzat erősítésével ez az esetek döntő többségében rövid idő alatt panaszmentes lesz.

Serdülőkor

A serdülőkor táján gyakori elváltozás a lábszárcsont felső harmadában, a térdkalács alatt észlelhető fájdalmas, tapintható csont-előemelkedés, az ún. Schlatter-Osgood-féle megbetegedés, mely csontosodási zavar. Konzervatív kezelésre jól reagál, ami néhány hetes-hónapos pihentetést, torna alóli felmentést jelent. Ritkábban a csontfragmentum műtéti eltávolítása is szóba jöhet.

A serdülőkor csípőízületi elváltozásai közül a combfej elcsúszását említeném. Már megtekintéskor feltűnhet, hogy a gyermek a beteg oldali alsó végtagjait kifelé forgatott helyzetben tartja, ami különösen kifejezett lehet járás közben. Amennyiben a kétirányú röntgenfelvétellel a betegséget diagnosztizáljuk, az azonnali szigorú ágynyugalom és a kezelés műtéti megoldása az egyetlen megoldás.

A teljesség igénye nélkül felsorolt deformitások, betegségek jól mutatják, hogy az ortopéd ambulancián milyen sokféle problémával találkozunk.