E három verőérrendszeri problémát összefoglalóan atherotrombózisnak nevezik. Ez a közös elnevezés már magában hordozza azt, az orvosszakmában végbemenő jelentős szemléletváltást, miszerint e betegségek kezelése nem választható el egymástól.
Érelmeszesedéssel kezdődik
Az atherothrombosis az egész világon előforduló, a verőereket megtámadó népbetegség. Az érrendszerben bekövetkező elváltozások általában érelmeszesedéssel kezdődnek, más szavakkal a nagy és közepes érfalakon zsírból, rostból és ásványi anyagokból lerakódások alakulnak ki. A lerakódások csökkentik az erek rugalmasságát és szűkítik átmérőjüket. Ha az említett lerakódások leválnak és bekerülnek a véráramba, elzárhatják a szabad áramlás útját. Attól függően, hogy agyi, szív, vagy végtagi területen keletkezik az elzáródás, beszélhetünk szélütésről, szívinfarktusról vagy végtagi artériás trombózisról.
Míg a szívinfarktust és a szélütést köztudottan az életveszélyt okozó megbetegedések közé soroljuk, addig az alsó végtagi érszűkületet az előbbieknél kevésbé veszélyesnek tartjuk. Kevésbe ismert ui. az a tény, hogy a szívinfarktust ill. a szélütést okozó thrombusok jelentékeny része az alsó végtagi érszűkület thrombusából szakad le és kerül be a vérkeringésbe. Fontos tudni, hogy az atherothrombosis valamennyi megjelenési formája előfordulhat egy betegen is, azaz akinek szívinfarktusa volt, annak a legközelebb lehet, hogy szélütéstől kell tartania, és fordítva: a szélütésen átesett beteget is fenyegetheti egy esetleges szívinfarktus. Ezek az egyszerű példák is ráirányítják a figyelmet arra, hogy az érrendszert egységes egészként kell kezelni.
Infarktus, szélütés, végtagi érszűkület
Szívinfarktus esetén a szív izomzata oxigénhiány következtében sérül meg vagy hal el amiatt, hogy a szív izmaihoz vért (és ezáltal oxigént) szállító érbe jutott vérrög megakadályozza a szív vérellátását.
Szélütéskor az agyi vérnyomás kóros csökkenése miatt az agy egyes részeinek vérellátása megszűnik (agyi infarktus) vagy vérzés lép fel (agyvérzés), melynek következtében az agy egyes részei elhalnak. Sokan csak az agyvérzést ismerik, annak ellenére, hogy az agyi infarktus közel négyszer gyakrabban fordul elő.
A végtagi érszűkület enyhébb formájában járásra jelentkező lábfájdalom, lábikra görcs keletkezik, súlyosabb esetben a fájdalom már mozgás nélkül is jelentkezik. A legsúlyosabb állapotban a vérkeringés tartós és állandó csökkenése miatt fekélyesedés keletkezik a lábszáron vagy lábfejen. Ennek további súlyosbodása vagy felülfertőződése akár a végtag amputációjához is vezethet. A végtag amputációja a legsúlyosabb lokális következmény, ám a beteg életben marad.
Az alsó végtagi beteg érfalon ugyanúgy kitapadnak a trombociták a meszes plakkokon és elzárják az eret, mint máshol a szervezetben. Ez okozza a helyi tüneteket. Ha azonban a trombus egy rész leszakad, azt a véráram továbbsodorja a szervezet más életfontosságú szerveihez. Ha ezeken a helyeken jelentkeznek a tünetek, ezek következményei rendszerint sokkal súlyosabbak, mint a lábon tapasztaltaké. Emiatt nevezzük a végtagok érszűkületét a szívinfarktus és a szélütés előrejelzőinek. Míg a végtagokra lokalizálódó kórformák elkésve, vagy nem kellően kezelve végtagvesztéshez vezetnek, életfogytiglan tartó munkaképesség-csökkenést, vagy képtelenséget okoznak, addig a végtagi erek faláról elszabadult trombus akár életveszélyes állapotot is teremthet. Az akut elzáródások okozta halálozási arány meghaladja a 70%-ot.
Milyen okokra vezethető vissza az atherothrombosis kialakulása?
Helyi okok: trombózis megelőző tényezők megnövekedése, véráramlási rendellenességek, az erek átmérőjének elégtelensége, gyulladást okozó tényezők, valamint az artériák falszerkezetének elváltozása.
Érrendszeri okok: korábbi szívinfarktus/szélütés/végtagi artériás trombózis; magas vérnyomás, magas koleszterinszint.
Általános rendellenességek: kóros elhízás, cukorbaj (1-es típus, de különösen a 2-es típus, amely a cukorbetegek 90-95%-ára jellemző) és a metabolikus szindróma.
Genetikai okok: kor vagy nem.
Életstílusbeli okok: dohányzás, helytelen táplálkozás és mozgáshiány.
Három szakterület összefogása: vaszkuláris medicina
A három betegség közös eredetéből következik, hogy kezelésüknek is olyannak kell lenni, amely valamennyi megjelenési forma ellen véd. A kezelőorvos figyelme nem csupán saját szakterületére, adott esetben a kardiológiára, neurológiára, vagy az angiológiára kell hogy kiterjedjen, hanem a három szakma összehangolt, komplex alkalmazására van szükség. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha valakinek például szívinfarktusa volt, az állapota stabilizálódása és a következő szívinfarktus megelőzése érdekében összeállított terápiát az agyvérzés és a trombózis kialakulásának megelőzésére is ki kell terjeszteni.
E komplex megközelítés, a vaszkuláris medicina az orvostudomány egy új ága, amelynek célja, hogy a beteget, a páciens teljes érrendszerét átfogóan kezelje és, így az atherothrombosis (verőérrendszeri trombózis) valamennyi megjelenési formájával szemben egyidejűleg nyújtson védelmet.