Egyik legfontosabb testnedvünk a nyál, amelyet nyálmirigyeink termelnek: a kél fültőmirigy, a két állkapocs alatti mirigy, a két nyelv alatti mirigy, ezenkívül még 600-1000 kicsiny nyálmirigy a száj nyálkahártyája alatt. Ezek termelik a napi 1-1,5 liter mennyiségű nyálat, mely színtelen, könnyen habzó folyadék, és mennyisége egyénenként változik.
A nyál termelődését jelentősen befolyásolja a szájba jutott táplálék fajtája, de már látványa is, ezért is fontos az ízlésesen terített asztal mellett a szépen tálalt étel. Az életkorral a nyálképzés kevesebb lesz, ez egészen a szájszárazságig fokozódhat.A nyál szerepe
Víz, szerves és szervetlen anyagok, fehérvérsejtek, hámsejtek, baktériumok – ez a nyál összetétele. Fehérjéi közül a mucin a leglényegesebb, valamint a különböző enzimek és vitaminok.
A nyálnak igen sok feladata van. Nedvesen tartja a fogakat és a lágy részeket, védi, sőt szinte lemossa azokat, segíti az öntisztulást. Táplálkozás közben a falat formálásában, bevonásában és csúszóssá tételében is igen fontos szereppel bír. Léteznek olyan táplálékaink, amelyeknek emésztése a nyál hatására már a szájüregben elkezdődik.
Az ízérzést az teszi lehetővé, hogy a táplálék a nyálban oldódik. Bizonyos mértékben védi a fogakat a szuvasodástól, amit az is bizonyít, hogy kísérleti állatok nyálmirigyeinek kiirtása után fogaik igen rövid idő alatt mind szuvassá váltak. Baktériumellenes hatását az állatok is „ismerik"; sebük nyalogatásával segítik annak gyógyulását.
„Ínycsiklandó" fájdalom?
A nyálmirigyek leggyakoribb megbetegedése a nyálkő, ezek 90%-ban az állkapocs alatti, 10%-ban a nyelv alatti mirigyben fordulnak elő. Összetételük hasonló a fogkőéhez: foszforsavas és szénsavas mészből állnak, változó nagyságúak lehetnek, a mákszemnyi, babnyi mérettől az 1-3 cm hosszú kövekig. Keletkezésük oka valószínűleg az, hogy valamely gyulladás alkalmával levált mirigyhámsejt köré a megváltozott összetételű nyálból kicsapódnak az említett anyagok. A kialakult kő állandó gyulladást tart fenn, ez további növekedésére és újabb kövek képződésére ad alkalmat.
Sokáig, akár évekig tünetmentes lehet, de aztán szűkítheti, eldugaszolhatja a kivezető csövet, majd a pangó nyál is gyulladást vált ki. Ilyenkor nagyon jellegzetes a beteg panasza: ha étkezik, sőt, ha evéshez készül vagy étvágygerjesztő ételeket lát, az érintett oldalon megduzzad az áll alatti tájék, és a nyálmirigyben feszülő fájdalom keletkezik. Ha ebben az állapotban látjuk a beteget, az állkapocs széle alatt jól ki lehet tapintani a mozgatható, sokszor galambtojásnyi duzzanatot, amelynek nyomkodásakor a nyelv alatti kivezető cső nyílásából nyúlós, sűrű, sokszor tejszerűen zavaros vagy gennyes váladékot tudunk kipréselni. A duzzanat 1-2 órán belül lelohad, illetőleg a mirigy kiürül, hogy újabb étkezéskor ismét jelentkezzék a fájdalom.
A heveny tünetekhez tartozik még ezenkívül a fokozott nyálzás, nyelési nehézség, a környező nyirokcsomók megduzzadása, de láz és szájzár is jelentkezhet. Máskor krónikus folyamatba megy át, ekkor állandóbb, merev beszűrődés tapintható, amely rövid időközönként változtatja nagyságát, és nyomásra mérsékelten fájdalmas: ezt az állapotot heveny fellobbanások szakíthatják meg.
Diagnózis
A nyálkő diagnózisa általában egyértelmű a kórelőzmény, a klinikai kép, a tapintás és a röntgenvizsgálat alapján. Kontrasztanyaggal való feltöltés, ultrahangvizsgálat, CT is segítheti a betegség megállapítását. A nagyobb kövek nem tudnak a kivezető csövön áthaladva kiürülni, ezek legtöbbször a mirigyállományban rekednek meg. Szájsebészeti osztályon kell eltávolítani őket. A kisebb kövek a nyálvezetékből rámetszéssel is kiemelhetők ambulánsan, de a mélyen a mirigyállományban levő kő megtalálása nem könnyű feladat. A feltárás, tamponálások során sikerülhet a mirigyből kipréselni a köveket, de gyakran szükséges a köves mirigy kiirtása a száj vagy a nyak felőli metszésből. Ha nem kerül sor a teljes nyálmirigy kiirtására, akkor előfordulhatnak kiújulások, a műtét utáni hegképződés beszűkítheti a nyál vezetékei, s ez pangáshoz, a kőképződés ismétlődéséhez vezethet.
A nyálkő megelőzésével kapcsolatos jó tanácsok hiányában az javasolható, hogy panaszok esetén mielőbb forduljunk szájsebészhez, mert a krónikussá váló gyulladás gócbetegséget is okozhat, további megbetegedéseket idézve elő.