Az őszi, téli hónapokban a nyirkos, hideg időnek köszönhetően támadásba lendülnek a különféle légúti megbetegedéseket előidéző kórokozók. A közösségben lévő gyermekeknél szinte elkerülhetetlenek a légúti fertőzések, melyek elsősorban a kicsik kevésbé érett immunrendszerének tulajdoníthatók. A legtöbben viszonylag enyhe panaszokkal átvészelik a fertőzést, de van, akinél súlyosabb megbetegedés alakul ki.

Okok

A tüdőgyulladást többnyire mikroorganizmusok okozzák, leggyakrabban baktériumok (Streptococcus pneumoniae, Streptococcus haemolyticus, Staphylococcus aureus, Haemophilius influenzae), vírusok (RS, adeno, influenza, parainfluenzavírus), és mycoplasmák (nagyságrendben és sajátosságaikban a baktériumok és a vírusok között állnak). Ezen kórokozók legtöbbször cseppfertőzéssel, inhaláció útján jutnak a tüdőbe.

Tüdőgyulladást okozhat még a főleg újszülötteknél és fiatal csecsemőknél gyakori félrenyelésből származó aspiráció. Kémiai anyagok (izgató, maró gázok) belélegzése, szerves oldószerek lenyelése következtében is létrejöhet a kórkép.

Fajtái, tünetek,vizsgálatok

Fajtái, tünetek, vizsgálatok A tünetek szerint a megbetegedésnek két formáját különítjük el: a heveny és az atípusos formát. A heveny tüdőgyulladást többnyire baktériumok okozzák, általában felső vagy alsó légúti hurut előzi meg. A bevezető légúti gyulladás enyhe jelei után a beteg állapota hirtelen súlyosabbá válik: a láz emelkedik, a köhögés fokozódik jellemző a puha, erőtlen köhögés, az esetek egy részében légzéssel összefüggő mellkasi fájdalom jelentkezik. A beteg elesett, bágyadt, légzése szaporább, gyakran nehézlégzés is társul ezt jelzi az orrszárnyi légzés, a mellkas különböző részein belégzéskor látható behúzódások. A kórokozó méreghatása és az agy csökkent oxigénellátottsága miatt idegrendszeri tünetek: nyugtalanság, vagy éppen aluszékonyság, tudatzavar is felléphetnek. Csecsemőkorban gyakran hányás, hasmenés jelentkezik első kísérő tünetként.

Fizikális vizsgálat során a betegségre jellemző kopogtatási illetve hallgatózási eltérés észlelhető. Szerencsére a tüdőgyulladás nagy része csak mérsékelt tünetekkel jár, a súlyos formák ritkábbak, ezeket gyakran a Staphylococcus aureus nevű baktérium okozza.

Az atípusos tüdőgyulladás kórokozói leggyakrabban vírusok és a Mycoplasma pneumoniae. Az általános tünetek (láz, rossz közérzet, fejfájás, izomfájdalmak) állnak előtérben, a légúti tünetek közül legfeljebb a köhögés számottevő. A tüdőgyulladásra jellemző fizikális leletek csaknem mindig hiányoznak, vagy az eltérés szerény.

A tüdőgyulladás kivizsgálásához tartozik még a mellkasi röntgenfelvétel, illetve a különböző laboratóriumi vizsgálatok. Oki diagnózisra, a kórokozó kimutatására törekszünk. Ez tenyésztéses vizsgálattal lehetséges, melynek előnye, hogy nemcsak a kórokozót mutatja ki, hanem lehetővé teszi a baktériumok gyógyszerérzékenységének meghatározását, és így a beteg "célzott" kezelését.

Elhúzódó vagy ismételten előforduló gyulladásnál tüdőgyógyászati kivizsgálás szükséges, mert ilyenkor nagyon valószínű, hogy a tüdőgyulladás másodlagos, a gyermeknek erre hajlamosító alapbetegsége van (krónikus hörghurut, mucoviscidosis, veleszületett szívbetegség, hörgők szűkülete illetve tágulata, immunhiányos állapot).

Kezelés

A kezelés során az antibiotikus terápiát azonnal még a kórokozó meghatározása előtt megkezdjük. Az antibiotikum megválasztása során figyelembe vesszük a tüdőgyulladás jellegét, kiterjedését, az esetleges szövődményt (pl. mellüregi gennygyülem), a beteg életkorát, általános állapotát.

Egyszerűbb esetekben a szájon át történő gyógyszeres kezelés is elegendő, súlyosabb esetben, injekció formájában, intravénásan adjuk a szükséges antibiotikumot. Az antibiotikus terápiát tüneti kezeléssel egészítjük ki, ezek közé tartozik a lázcsillapítás, a váladékoldás, szükség esetén folyadék- és elektrolitpótlás, valamint oxigén belélegeztetése. A kezelés során kiemelkedő szerepet kap a megfelelő ápolás: a gyermeknek ágynyugalomra és megfelelő táplálásra van szüksége.

Diéta, folyadékpótlás

Csecsemőknél a legkevésbé megterhelő és egyben legértékesebb táplálékot, az anyatejet illetve az idegen női tejet javasoljuk. Amennyiben ez nem áll rendelkezésre, csecsemőtápszert adunk. Csecsemőkoron túl kímélő étrend szükséges, vagyis szénhidrátdús, zsírszegény és megfelelő fehérjetartalmú táplálék.

Az első napokban a beteg többnyire étvágytalan, ilyenkor felesleges erőltetni a táplálást, csupán a szükséges folyadékmennyiség (víz, tea, limonádé) elfogyasztásáról kell gondoskodnunk. Ha ez mégsem sikerül, vagy a gyermek ismételten hány, akkor a hiányzó folyadékot kórházi körülmények között, infúzió formájában kell a szervezetbe juttatni. Gyakran szellőztessünk; hacsak lehet, feküdjön a beteg a teraszon, vagy legalább nyitott ablaknál!

Megelőzés

Ezen sorokat olvasva, bizonyára felmerül a kérdés, hogy mit tehetünk a betegség megelőzése érdekében.
Javaslataink:
• a csecsemőket próbáljuk minél hosszabb ideig anyatejjel táplálni;
• biztosítsunk gyermekeinknek megfelelő mennyiségű és minőségű táplálkozást (vitaminok, nyomelemek);
• őszi, téli időben is gyakran menjünk friss levegőre, használjuk ki a szép, napsütéses órákat;
• gyermekeinkkel kerüljük a zárt légterű, zsúfolt helyeket (pl. bevásárlóközpontok)
kezdődő hurutos tünetekkel se adjuk be a kicsiket bölcsődébe, óvodába.

Kell-e védőoltás?

Gyakran érdeklődnek a Pneumococcus illetve az influenza elleni védőoltással kapcsolatban. Ezeket általánosan nem, csak bizonyos alapbetegség esetén javasoljuk (cukorbetegség, veleszületett szívbetegség, krónikus máj- illetve vesebetegség, súlyos vérszegénység, immunhiányos állapot esetén, valamint a lép eltávolítását követően).

Kedves Szülők, a megelőzés terén tehát Önökön nagyon sok múlik! Ezen javaslatokat "megszívlelve" jó esélyük van a tüdőgyulladás elkerülésére.