Az akut csalánkiütés jellemzői és fő okai
Az urticaria lehet akut, néhány hétig tartó, és lehet krónikus, azaz néhány hónapig, de akár évekig is elhúzódó. Ez a két forma két különböző betegséget takar, nem egymásból alakulnak ki.
Az akut urticaria nagyon gyakori, a társadalom 25%-a szenved legalább egy alkalommal akut urticariás kiütéstől élete során. Elsősorban a gyerekek és fiatalok betegsége, a férfiak és a nők azonos arányban érintettek. A hátterében a legtöbbször akut vírusfertőzések állnak, amelyeket gyakran kísérnek csalánkiütések, sőt még ödémák is, de ez a típusú csalánkiütés nem okoz anafilaxiás (az anafilaxia a legsúlyosabb allergiás, több szervet érintő, hirtelen jelentkező, általános tünetcsoport) reakciót, és nem igényel később kivizsgálást.
Az akut urticaria esetében azonban valóban lehet allergia is a kiváltó ok. Az allergiás csalánkiütéseknél ödéma, és a betegek kis részénél anafilaxia is kialakulhat. A leggyakrabban gyógyszerek, élelmiszerek, illetve darázs- vagy méhcsípés okoz allergiát. A gyógyszerek (elsősorban antibiotikumok, láz- és fájdalomcsillapítók, helyi érzéstelenítők stb.) inkább felnőtteknél, az élelmiszerek (tej, tojás, mogyoró, dió, szója, gyümölcsök stb.) gyerekeknél váltanak ki súlyos allergiát. Csak ezeknél a betegeknél van értelme allergiavizsgálatokat végezni, de sajnos még náluk is előfordul, hogy a tesztekkel sem tudjuk azonosítani az allergiát kiváltó anyagot, mert a rendelkezésünkre álló tesztanyagok száma limitált, és nem fedik le a körülöttünk létező összes allergént.
-------------------------------------a cikk lentebb folytatódik------------------------------------------
Legyen lapos a hasa!
A legtöbb ember a hasára hízik, és gyakran egy sikeres fogyókúra után sem tűnnek el a hasi zsírpárnák, az úszógumik.
Itt egy jó kis haslaposító koktél! Megnézem >> [0]
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Pszeudoallergia
Az akut urticaria hátterében gyakran ún. pszeudoallergiás reakció áll, amelyet sokszor intoleranciareakciónak is neveznek. Mai tudásunk szerint ilyenkor még nem pontosan ismert, de nem immunológiai jellegű, egyéni érzékenyég okozza a csalánkiütést. Ez azért okoz gondot, mert megszólalásig hasonlít a valódi allergiás urticariához, de utólag nem lehet beazonosítani allergiás bőrtesztekkel vagy allergiavizsgálati vértesztekkel.
Az intolerancia kimutatására szolgáló vérvételi módszereknek (IgG-mérések) mai tudásunk szerint nincs informatív értékük, nem segítik a betegek ellátását. A tesztek hiányosságai miatt a legfőbb segítségünk a beteg alapos kikérdezése, pontos és részletes vizsgálata, hosszabb távú követése napló- és fotódokumentációval. Ezek sokszor többet segítenek, mint az allergiás tesztek, vagyis az is egy tévedés, hogy a tesztekkel mindent ki lehet deríteni. Nem is javasolt tesztelni, csak olyan beteget, akinél a kikérdezés és a betegvizsgálat megalapozottan felveti az allergia lehetőségét. A teszt pedig csak a pontos allergént határozza meg, nem az allergia tényét.
A krónikus csalánkiütés jellemzői és fő okai
A krónikus csalánkiütéses betegeknél a kiütések hónapokig, néha évekig is fennállnak. Inkább a középkorúak betegsége, a lakosság kevesebb mint 1%-át érinti, és sokkal több a nőbeteg, mint a férfi, vagyis jelentős eltérés van a nemek között a betegségre való hajlamot tekintve. Az ilyen betegeknél gyakorlatilag nem merül fel a háttérben allergia, mint kiváltó tényező, ezért nem is kell őket tesztelni ilyen irányban. Teljesen más okok idézik elő: megjelenésekor elsősorban autoimmun reakcióra, pszeudoallergiára vagy krónikus gócfertőzésre, illetve fizikai ingerek okozta csalánkiütésre (indukálható urticaria) kell gondolni.
Összefoglalás
Nem minden csalánkiütés allergiás eredetű betegség, sőt valójában a csalánkiütéseknek csak kis részét okozza allergia. Tesztelni csak azokat a betegeket szükséges, akiknél a betegvizsgálat és az anamnézis, a kórelőzmény felveti ennek szükségességét. Az allergiás bőrtesztek eredményeit mindig a klinikai tünetek fényében kell értékelni, önmagukban nem alkalmazhatók a diagnózis felállítására, csak a szenzitizáció kimutatására.
Prof. dr. Szegedi Andrea