A szűrés fontossága

A méhnyakrák kiemelkedő helyet foglal el a halálozási statisztikákban: az évente jelentkező kb. 1200 új méhnyakrákos esetből nagyjából ötszáz halálos kimenetelű. E tény már csak azért is rendkívül szomorú, mivel a betegség más, nehezen felismerhető és kezelhető daganatokkal szemben a rákmegelőző állapotban vagy a korai stádiumban jól kimutatható, és viszonylag egyszerűbb beavatkozással, műtéttel gyógyítható. A fiatalabb, fogamzóképes nő nemi szervei és nemi funkciói pedig akár továbbra is alkalmasak maradhatnak a fogamzásra, s teljes gyógyulás érhető el.

Fontos tény az is, hogy a méhnyakrák általában lassan fejlődik ki – ez is a korai diagnózist és jó kezelhetőséget segíti. A nőgyógyászati rutinszűrések révén tehát ez a daganatfajta akár el is tűnhetne a halálozási statisztikákból.

Kialakulás, tünetek

A méhnyak a méh alsó, elkeskenyedő része, mely a hüvelybe nyílik, vagyis a hüvely és méh közötti területet jelenti. Mivel ez a terület jól vizsgálható, az itt kialakult eltérések rákmegelőző állapot vagy korai rák hamar felismerhetők, amikor még nem terjedtek mélyebbre, a korai kezelés pedig teljes gyógyulást eredményez.

Mint minden rákfajtánál, a kialakulás módja itt is a sejtek rendellenes osztódása, melyek kezelés hiányában túlburjánzanak, s betörnek a környező szövetekbe. Jelen esetben, az anatómiai viszonyoknak megfelelően, először a női nemi szervekre (hüvely, méhtest) terjednek át, majd akár a húgyhólyagra, a végbélre is. Áttétet alakulhat ki a tüdőben és a környező nyirokcsomókban.

A tünetek kezdetben többnyire teljesen hiányoznak, vagy szegényesek. Esetenként pecsételő vérzés vagy közösülés utáni rendellenes vérzés, hüvelyi folyás jelentkezhet. Későbbi stádiumban a tünetek már súlyosak, a daganat terjedése következtében nyomhatja a kismedencei idegeket, ezáltal végtagfájdalmakat, alsó végtagi vizenyőt vagy akár mélyvénás trombózist is okozhat.

Az érintettség révén előfordulhatnak vizelettel és széklettel kapcsolatos panaszok (a daganat beszűrődik környezetébe, emiatt rendellenes járatok, ún. sipolyok képződhetnek a húgyhólyag és hüvely, valamint a végbél és hüvely között). Feltűnhetnek a daganatos betegségek általános tünetei: fogyás, láz, vérszegénység stb. A betegek halála főként az általános fertőzés, vagy vesekárosodás miatt következik be.

Rizikótényezők

A méhnyakrák leginkább azokat érinti, akik szexuális partnerüket gyakran váltogatják, akik túl fiatal korban kezdték a nemi életet, akiknek más, nemi úton terjedő fertőzése van (pl. chlamydia, a nemi szervek herpesze), illetve akiknek immunrendszere legyengült.

További kockázati tényezőt jelent a magasabb életkor, a dohányzás, s egy bizonyos víruscsalád: a humán papilloma vírus (HPV). Ezt a vírust a méhnyakrákos betegek több mint 80%-ában kimutatták. Fontos azonban tudni, hogy ennek a több mint hetvenféle vírusból álló víruscsaládnak nem minden tagja okolható a rák magasabb kockázatáért. A hormonális fogamzásgátló tablettákról nem bizonyított egyértelműen a magasabb kockázat, azonban sokan óvatosságra intenek.

A méhnyakrák stádiumai

0 stádium: a rák csak a hámsejtekben észlelhető,
I. stádium: a daganat már ráterjed a nyakcsatornára,
II. stádium: a daganat már átlépi a nyakcsatornát, átterjed a hüvelyre és a méh körüli szövetekre,
III. stádium: a daganat már átlépi a medence falát és a hüvely alsó harmadát is beszűri,
IV. stádium: a daganat ráterjed a húgyhólyagra, illetve a végbélre, túllépi a kismedencét, és már távoli áttéteket ad.

Sokszor használatos a CIN rövidítés, mellyel a 0. stádiumot (ún. rákmegelőző állapot) jelölik. A cervikális intraepiteliális neoplázia a HPV-fertőzés által kiváltott, a méhnyaki hámra kiterjedő elváltozás, mely kezelés nélkül rákot okozhat. A megelőzés lényege tehát a CIN korai felismerése.

Diagnosztikai módszerek, terápiás lehetőségek

A diagnosztika a "rutin" évenkénti rákszűréskor történik, melyen minden, szexuális életet élő nőnek évente részt kellene venni. A vizsgálat során a nőgyógyász először áttekinti a külső nemi szerveket (gyulladást, illetve bármilyen eltérést keresve), majd a hüvely feltárása következik eszköz segítségével. A hüvelyfal és a méhszáj átvizsgálását kenetvétel követi, melynek célja hüvelyváladék- és citológiai vizsgálat.

A kolposzkópia során a továbbra is feltárva maradt méhszájat ecetsavval, majd jóddal "átkenve" mikroszkóppal vizsgálják annak felszínét. A vizsgálat végén az eszköz eltávolítása után a nőgyógyász ujjal áttapintja a női nemi szerveket (kismedencét), majd pedig az emlőket ellenőrzi. Ha valamilyen más eltérésre is gyanú mutatkozik, nőgyógyászati ultrahangvizsgálatra kerül sor, áttekintve a belső nemi szerveket, a nehezen vizsgálható petefészkeket és környéküket, a méhet és az egész kismedencét.

A terápia az eredmények ismeretében következhet; a legjobb eredményt természetesen a 0. stádiumban lehet elérni. Ilyenkor egy ún. kúp alakú kimetszéssel vesznek mintát a pontosabb szövettani diagnózis céljából szerencsés esetben már magát a terápiát is jelenti. A korai daganatstádiumokban ún. "egyszerű méheltávolítással" gyógyítható a rák. Súlyosabb esetekben pedig a műtét előtti és utáni sugárterápia segíti a kezelést; ilyenkor a méheltávolítás már radikális, ami azt jelenti, hogy a méh mellett a petefészkeket és a környéki nyirokcsomókat is eltávolítják.

Éljünk tehát a diagnosztika adta lehetőségekkel, évente legalább egyszer, hogy életkilátásaink legalább e daganatfajta esetén javulhassanak; valamint továbbra se feledkezzünk meg az emlők önvizsgálatáról.