A vérhányás során friss piros, esetleges alvadékos vér távozik. A vérszékelés során a széklet fekete színű lesz, ezt a vér alkotóelemeinek gyomorsavval történt emésztődése okozza. E két fenti, az esetek többségében súlyos, akár életveszélyes állapotot jelentő tünet jelentkezésekor azonban nem csak gyomoreredetre gondolhatunk.

Ha a gyomorból származik

Érdemes néhány szóval kitérni a nyelőcső és patkóbél eredetű vérzésekre is, mégpedig azért, mert a vérhányás puszta tünetéből nem dönthető el, hogy mi annak pontos oka. Rögtön szögezzük le, hogy vérzés jelentkezésekor a betegnek mindenképpen kórházi kezelésre, megfigyelésre van szüksége, és a pontos diagnózis felállításához a vérzéses tünetek mértékétől függően azonnal, de legkésőbb 24 órán belül gyomortükrözést kell végezni. A szájon át levezetett, hajlékony száloptikás eszköz segítségével közvetlenül tekinthető végig a nyelőcső, a gyomor és a patkóbél, és állapítható meg a vérzés forrása.

A leggyakoribb vérzésforrások

Vegyük most sorra a gyomor eredetű vérzéseket. Az itt kialakuló elváltozások közül jelentős gyakorisága miatt először lássuk a fekélybetegséget. Ennek is több formája különíthető el.

Közülük a klasszikus peptikus fekélybetegség és a gyógyszerhatás miatt kialakuló fekélyek a leggyakoribbak. A gyógyszerhatást ebben az esetben a reumatikus panaszok kezelésében alkalmazott nemszteroid gyulladáscsökkentők jelentik. E gyógyszerek alkalmazása a nagyszámú mozgásszervi beteg miatt ma Magyarországon jelentős probléma, elsősorban azért, mert ilyen esetekben a betegek fekélyes panaszai gyakran elmosódottak vagy hiányoznak, illetve megbújnak a beteg fő panaszát jelentő ízületi bántalmak mögött. Ezért a nemszteroid gyulladáscsökkentők okozta fekélyek gyakran súlyos szövődményükkel, a vérzéssel jelentkeznek először.

Hasonló módon fekélyképződéssel járnak a stressz hatására kialakuló akut fekélyek, valamint egy, a gyomorbélrendszer működésében fontos szerepet játszó, hormonszerű anyag túlszaporodása miatt kialakuló többszörös, a típusos helyeken is megjelenő fekélyek is.

Ezeknek az elváltozásoknak a kezelése a mai korszerű gyógyszerek birtokában, ellentétben az évtizedekkel ezelőtti gyakorlattal, amikor a megoldást főként a gyomorcsonkolás jelentette, átment a belgyógyászok kezébe és hatáskörébe. A két leghatásosabb gyógyszercsoport (a hisztaminreceptor blokkolók és a protonpumpagátlók) segítségével a fekélybetegség pár hét alatt gyógyítható.

A már említett peptikus fekélyek esetében jelentős társkóroki tényezőnek tekinthető egy bizonyos baktérium jelenléte a fekélyes gyomorban. Ennek kiirtása nemcsak a teljes gyógyulás, hanem a kiújulási arány csökkentése miatt is alapvető fontosságú. Természetesen lényeges a megelőzés kérdése is, erre pedig leginkább a nemszteroid gyógyszerek alkalmazáskor kell gondolnunk. E fájdalom- és gyulladáscsökkentők mellé a gyomornyálkahártya védelmét biztosító, fekélyellenes gyógyszerek adása is javasolt.

Ritkább okok

A gyomorban a vérzés forrásaként egyéb, ritkábban jelentkező elváltozások is felléphetnek. Ezek közé tartoznak a gyomor-bél rendszer specifikus gyulladásainak a gyomorra lokalizálódó formái, illetve bizonyos, a nyálkahártya alatt megjelenő érgomolyagok, jóindulatú gyomordaganatok. Bár világszerte csökkenő tendenciát mutat, de sajnos még így is magas a rosszindulatú gyomortumorok száma. Ezek szintén vérezhetnek, és ekkor az egyébként is rossz kórjóslatú betegség előrehaladott stádiumát jelentik.

Előfordul a patkóbélben is

Térjünk rá a felső tápcsatorna következő szakaszára, a gyomor után lévő patkóbélre. Az e területről származó vérzések leggyakoribb oka a gyomorhoz hasonló fekélyképződés. Az itt kialakuló elváltozások mind eredetükben, mind tünettanukban rendkívül hasonlítanak a gyomorfekélyekhez. A beteg panaszai, illetve fizikális vizsgálata alapján a két előfordulási hely egymástól nem különíthető el határozottan, legfeljebb gyanítható. Itt is jelentős a szerepe a már említett gyomortükrözésnek. Viselkedését, így szövődményeit tekintve is nagy a hasonlóság, és a talán legsúlyosabbat, a vérzést tekintve is. Lényeges megjegyeznünk, hogy fennáll egy alapvető különbség is: a gyomorban lévő elváltozások rosszindulatú elfajulása lehetséges, a patkóbélben ugyanez viszont nem fordul elő. Ennek nyomon követésében is nagy szerepet kap szövettani mintavétellel kiegészített tükrözés.

A patkóbélben úgyszintén jelentkezhet a gyomor kapcsán már tárgyalt stresszfekély, a specifikus gyulladásos bélbetegség, a patkóbél jó- és rosszindulatú daganatai, illetve a hasi főverőér tágulatának a patkóbélbe való betörése, mely legutóbbi bár nagyon ritka, de rendszerint végzetes következménnyel jár.

A szövődmény megelőzhető

Fontos tudnunk, hogy a megelőzésnek mindegyik kórkép esetében van szerepe. Bár a gyomor- és patkóbélfekély klasszikus formájának kialakulása még nem befolyásolható, de a szövődményeként jelentkező vérzés megelőzhető, és az e fekélyek kialakulásában szerepet játszó baktériumok elleni vakcinálás bevezetése sem utópia már. A nemszteroid gyulladásgátlók okozta fekélyek esetében viszont javasolt a prevenció.