A gyomorfekély kialakulását korábban a gyomor nyálkahártyasejtjeit védő, illetve azokat támadó tényezők egyensúlyának felborulásával magyarázták. A gyomor nyálkahártyáját képező sejteknek rendkívüli megterhelést kell elviselniük.

Köztudott, hogy egy fehérjebontó enzim (pepszin) mellett a gyomor sejtjei sósavat termelnek. Kész csoda, hogy főként, ha a gyomor üres, a nyálkahártya károsodás nélkül képes elviselni a tömény sósavval való érintkezést. Ez a sejteket védő nyáknak, a sejtek közötti különleges kapcsolatnak, és a gyomor bőséges vérellátásának köszönhető. Ha e háromból bármelyik védő mechanizmus meggyengül, gyulladás (gyomorhurut, erózió) vagy fekély alakulhat ki. A fekély nem más, mint a nyálkahártya mélybe terjedő gyulladásos károsodása, amely eléri a gyomorfal izomrétegét is.

A gyomor főellensége

A fekélybetegségre hajlamosító tényezők ezeket a védőgátakat gyengítik meg. Míg régebben elsősorban a túlzott savtermelést, ma a Helicobacter pylori nevű baktériumot tartjuk a gyomor legfőbb ellenségének. Ez a kórokozó (amely átmeneti lakóként szinte minden ember gyomrában megtalálható), bizonyos körülmények között képes a gyomorban tartósan megtelepedni, és szinte szétrombolja a nyálkahártya védekező mechanizmusait. Jelenlétével valójában egy hámsérülést okoz, amelyen keresztül már a sósav is képes a sejteket károsítani.

Fontos, hogy bizonyos (az ún. NSAID-csoportba tartozó) láz- és fájdalomcsillapító gyógyszerek is hasonló veszélyt rejtenek! Főként hosszabb időn át, sohase szedjünk orvosi ellenőrzés és javaslat nélkül ilyen gyógyszereket. A dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, a rendszertelen életmód és a tartós stresszhatás a gyomornyálkahártya kóros izgalmát vagy a gyomor vérellátásának romlását okozva szintén komoly hajlamosító tényezők lehetnek.

Jellemző panaszok

A gyomorfekélyre utaló panaszok lényegesen szabálytalanabbak, mint nyombélfekély esetén. Sok függ attól, hogy mekkora a fekély, a gyomor melyik részén helyezkedik el, van-e egyéb betegség is, de fontos figyelni arra is, hogy az idős korban kialakuló gyomorfekély akár fájdalmatlan is lehet. Legfőbb tünete általában mégis az égő, maró jellegű fájdalom, amely sokszor éhgyomorra vagy éppen az étkezés kezdetén, a gyomorszáj tájékán jelentkezik. Olykor puffadás, hányás is kísérheti. Az étkezési szokások, az étvágy változása, a fogyás mind gyakori, de nem jellegzetes tünetek.

Diagnózis, kezelés

A gyomorfekély megállapítása szakorvosi feladat. A gyomortükrözés biztos diagnózisra vezet, és fájdalommentes szövettani vizsgálatra, a Helicobacter kimutatására is alkalmat ad. Bár a tükrözés kellemetlen vizsgálat, de még mindig jobb, mint "vakon" fekélyként kezelni a kezdődő gyomorrákot, amely a gyomorfekély egyik súlyos szövődménye lehet!

A kezelésben a korábban megszokott szigorú diétának már nincs helye. Sokszor elég, ha csak a panaszt okozó (általában savanyú, túlzottan fűszeres) ételeket és az alkoholos italokat kerüljük, és itt az alkalom a dohányzás abbahagyására is. A kezelés célja, hogy a Helicobacter pylorit kiirtsuk, a savtermelést csökkentsük, és a nyálkahártya nyugalmát biztosítva lehetővé tegyük a fekély teljes begyógyulását. Ezt a célt az orvos által felírt antibiotikum és a savtermelést csökkentő gyógyszeregyüttes, hetekig tartó szedésével érhetjük el. Az eredménytől függően (mivel a gyomorfekély hajlamos lehet a kiújulásra), a kúrát akár többször is meg kell ismételni.

Életmódunk átértékelésével, testi-lelki egyensúlyunk helyreállításával mi magunk is sokat tehetünk a gyógyulásunkért. Orvosunk tudtával bizonyos gyógyteákkal, természetes hatóanyagokat tartalmazó készítményekkel támogathatjuk a gyógyszeres kezelést. Egyes nehezen gyógyuló, súlyos esetekben vagy szövődmények fellépésekor súlyos vérzés, a gyomorfal átlyukadása (perforáció), rákos elfajulás gyanúja, heges szűkület kialakulása a panaszokat műtéttel lehet megszüntetni.