Az égési sérüléseknek több típusa ismert. Eredetüktől függően megkülönböztethetünk kémiai, elektromos és termikus, azaz direkt hőhatás által okozott égés sérüléseket.
Kémiai égés
A kémiai égés során általában olyan erősen maró hatású anyagokkal érintkezik a bőr, mint például különböző savak vagy lúgok. A kémiai égés során ezeknek a nagy reakcióképességű anyagoknak a kémiai energiája alakul át hőenergiává. A savakról (pl. sósav, kénsav) jobban ismert, hogy veszélyesek, azonban legalább ilyen komoly sérüléseket okozhatnak a lágyszöveteket elfolyósító, elüszkösítő lúgok is.
A háztartásban található tisztítószerek, lefolyótisztítók, vízkőoldók közül nem egy erősen maró hatású, ezért fontos, hogy kellő körültekintéssel használjuk ezeket: viseljünk gumikesztyűt, és ha lehet, védőszemüveget is ha mégis baleset ér minket, és a szer ráfröccsen a bőrünkre, az első és legfontosabb teendő, hogy a lehető legrövidebb időn belül távolítsuk el onnan, ugyanis amíg a vegyszer a bőrünkkel érintkezik, addig folyamatosan pusztítja a szöveteket.
Elektromos égés
Elektromos égés akkor következik be, ha a testen nagy erősségű áram halad át. Mivel a test nem tökéletes vezető, hanem rendelkezik bizonyos elektromos ellenállással, ezrét miközben az elektromos áram áthalad rajta, energiáját hő formájában leadja. Ez szélsőséges esetekben – pl. villámcsapás akár az 5000°C-ot is elérheti.
Az áramütés természetesen a hőhatáson túl is veszélyes, a szíven áthaladva már viszonylag csekély áram is halált okozhat, ez azonban nem minden esetben történik meg; előfordulhat, hogy az áram be és kilépési pontja között nem esik útba a szív. Az elektromos energia hőenergiává alakulása során okozott pusztítás jellemzően azokat a területeket érinti, melyeken az áram áthalad. Ezek mindenekelőtt a be és kilépési pontok, az erek és idegek, melyek mentén az elektromosság a testben terjed, roncsolhatja azonban a környező csontokat és izmokat is.
Termikus égés
Az égési sérülések közül a leggyakoribb a közvetlen hőhatás okozta sérülés. Szinte nincs is olyan ember, aki ne égette volna meg magát. Legtöbbször gyermekkorunkban átesünk ezen a traumán, és egy életre megtanuljuk, hogy a forró dolgokkal vigyáznunk kell. A meleg azonban hozzátartozik életünkhöz, ezért a modern háztartásokban is számos olyan használati tárgy van, amely komoly égési sérüléseket okozhat.
A közvetlen hőhatás okozta sérülések forrása legegyszerűbb esetben maga a tűz, vagyis a lángok lehetnek. Ezektől leggyakrabban lakástűzben, autóbalesetben szenvedhetünk égési sérüléseket, de természetesen a veszély mindenütt fennáll, ahol csak az ember tüzet gyújt. A tűz okozta sebek mellett komoly károkat okozhatnak forró folyadékok vagy a gőz (pl. teavíz, forró ételek), felfűtött tárgyak (pl. vasaló, fűtőtest), és ide tartoznak a napsugárzás okozta sérülések is.
Súlyossági fok
Az égési sérüléseket súlyosságuk szerint több fokozatú skála szerint osztályozzuk.
Első fokú sérülés: a legenyhébb eset, ekkor csak a bőr legfelső rétege károsodik. Tünete a fájdalom és a bőrpír. A bőr feszül, érintésre érzékeny, azonban a fájdalmas rész heg nélkül, néhány nap alatt begyógyul.
Másodfokú égési sérülések esetén a szakemberek különbséget tesznek ún. felületi és mély formák között, illetve aszerint is osztályozzák a sérüléseket, hogy milyen a sebek vérellátása és gyógyulási hajlama.
A II/a típus előfordulásakor a bőr legfelső és az irha felső rétege károsodik, hólyag alakul ki, a sebalap jó vérellátású, piros, vérzésre hajlamos, nyomásra elfehéredik és fájdalmas. A seb általában két hét alatt, heg nélkül begyógyul.
A II/b típusú sérülésnél az irha mélyebb rétegei is károsodnak, a sebalap a hajszálerek károsodása miatt rossz vérellátású, fehéres színű. Ezek a sebek az előzőeknél kevesebb fájdalommal is járhatnak a receptorok részleges pusztulása miatt, a gyógyulás során hegek kialakulása is várható.
A harmadfokú égés a bőr egész szerkezetét érinti, azaz a bőr teljes vastagsága sérül. A seb színe fehér, barna vagy fekete is lehet, hólyagok nem alakulnak ki, a sebfelszín érzéketlen, mivel a bőr fájdalomérzékelő receptorai is elpusztulnak. Hegek kialakulásával gyógyul.
A negyedfokú égési sérülés már az elszenesedés stádiuma. A legsúlyosabb esetekben még a bőr alatti szövetek, az izmok és a csontok is végérvényesen elpusztulnak, fájdalomérzet szintén nincs. A sérült végtag gyakran elszenesedik. Ekkora pusztítást okozhat például az olvadt fémekkel való érintkezés is.
Annak illusztrálására, hogy vajon milyen mértékű hőhatások okozhatják a különböző fokú sérüléseket, álljon itt néhány jellemző adat. Felnőtt ember esetében az 50 fokos víz 2 perc, az 55 fokos 20 másodperc, míg a 60 fokos már 5 másodperc alatt harmadfokú égési sérülést okoz. Egészséges felnőtt ember esetében életveszélyesnek akkor mondható egy sérülés, ha az égés a bőrfelület mintegy 15%-át érinti. Hogy ezt adott esetben megbecsülhessük, ökölszabályként úgy számoljunk, hogy a sérült kezének felülete a teljes bőrfelület kb. 1%-át teszi ki.
Kezelés
A legjobb az, ha égési sérüléseknél az elsősegélynyújtást azonnal, már a baleset helyszínén meg lehet kezdeni. Az első és legfontosabb, hogy megállapítsuk a seb kiterjedését, mélységét, melynek alapján eldönthető, szükségese az orvosi beavatkozás.
Miután eltávolítottuk a seb környékéről a ruhadarabokat, órát, ékszereket, stb., és felmértük a helyzetet, a legelső lépés a fájdalom csökkentése. Ennek legmegfelelőbb módja az érintett bőrfelület hűtése, amit tiszta, csaphideg vízben végezhetünk. 10-13 percig tartó hideg vizes fürdő már számottevően csökkenti a sérült fájdalmait, de szükség esetén ez tovább is tarthat. A hűtésre soha ne használjunk jeget, mert ez további sejtkárosodást okozhat.
Fontos tudni: a sebek kezelésére soha ne használjunk a népi gyógyászat által javasolt vajat, zsiradékot vagy tejet. Ezek az anyagok nemhogy nem segítik, de még hátráltathatják is a gyógyulás folyamatát, ráadásul komoly fertőzésforrást is jelentenek. Csak olyan készítményeket használjuk, amelyek kifejezetten égési sebre ajánlottak. A fájdalom enyhülésével az égett területet fedjük be puha kötéssel.
Ne használjunk vattát vagy más olyan kötszert, amely beleragadhat az erősen nedvedző sebbe. Ma már rendelkezésre állnak kifejezetten ilyen nedvedző sebek fedésére kifejlesztett antiszeptikus nedves kötözők, melyek alkalmazásával jó eséllyel megelőzhetők a felülfertőzések. A gyorssegély után – szükség esetén – hívjunk orvost, vagy mielőbb szállítsuk kórházba a sérültet.