Okok
Az arthrosis legjelentősebb kockázati tényezője az életkor. A hatodik évtized után az emberek közel hatvan százalékának van valamilyen fokú porcdegenerációja, akár több ízületben is. Érdekes nemi különbséget is megfigyelhetünk: a kéz kisízületeinek elváltozásai a nők körében tízszer gyakrabban észlelhetők, mint férfiakban.
Ismétlődő traumák hatására az ízületi porc alatti csont merevebbé válik, és ez a porc kopásához vezethet.
A túlsúly az állandó, fokozott mechanikai igénybevétel révén eredményezhet térdízületi arthrosist. Bizonyos foglalkozások és sportok szintén mechanikai alapon járnak együtt degeneratív ízületi elváltozásokkal. Jól ismert a bányászok gerinc, a buszvezetők vállarthrosisa.
Az ízületi felszínt ért károsító hatásokra a porcszövet sejtjeiből olyan anyagok szabadulnak fel, amelyek a porc szerkezetének széteséséhez vezetnek. A porc pusztulását a szervezet csontképződéssel próbálja „reparálni".
Bizonyos hormonbetegségekben és anyagcsere-eltérésekben kalcium rakódik le az ízületekben, ami gyulladásos folyamatot indít el. Ennek következtében fehérjebontó enzimek szabadulnak fel a fehérvérsejtekből, és ez vezet a porc károsodásához.
Végső soron a porcfelszín felrostozódik, berepedezik, rajta fekélyszerű hiányok jönnek létre, ami teljesen csupasz csontfelszínek kialakulását eredményezi. A hiányok pótlásának céljával induló csontújraképződéssel – úgynevezett „csőrök" formájában – elsősorban az ízületek szélein találkozunk. Az ízületi felszín alatti csontszövet vastagabb, keményebb, gyakoriak benne a ciszták.
Tünetek, diagnosztizálás
Az arthrosis által leginkább érintett ízületek a csípő, a térd, a gerinc, valamint a kéz és láb ízületei. Legfőbb panasz a fájdalom, amely eleinte még enyhe, időszakos, később intenzívebbé válik, állandósul, és főleg éjszaka igen kínzó. A fájdalom pihenésre enyhül, mozgásra ismét fokozódik. Inaktivitás után ízületi merevség jelentkezhet, súlyosabb esetekben tartós mozgáskorlátozottsággal számolhatunk.
További jellegzetes panasz az ízületek fájdalommal kísért „ropogása", deformitása, megnagyobbodása, mely utóbbi részben csontnagyobbodásból, részben az ízületi folyadék felszaporodásából eredhet. A térdek deformálódása X vagy O láb képében nyilvánulhat meg. A beteg sántíthat, fájdalomellenes kímélő tartást vehet fel. Időnként akut ízületi gyulladásos fellángolás tarkíthatja a klinikai képet.
A gerinccsigolyák közötti ízületi arthrosis következtében kialakuló csontnövedékek nyomhatják a gerincvelőből kilépő érző és mozgató idegszálakat, de magát a gerincvelőt is. Ebből adódóan változatos tünetegyüttessel találkozhatunk. Az érzőidegek irritációja zsibbadással, sőt fájdalommal hívhatja fel magára a figyelmet. Ha a mozgatórostok károsodnak, végtaggyengeség, az izomzat sorvadása, spontán „rángatózása" lehet a következmény.
Az ágyéki gerincszakasz betegsége sétára fokozódó, alsó végtagi fájdalommal, akár sántítással is járhat. Máskor a tartós állás vált ki hasonló tüneteket, és csak leülésre vagy lefekvésre enyhül a fájdalom. Nyaki gerincbántalom esetén értelemszerűen a vállban és a karban jelentkeznek a panaszok.
Gyógyítás
Az arthrosisok gyógyítására gyógyszeres, fizikoterápiás és sebészeti lehetőségek állnak rendelkezésre. Megfelelően kiválasztott készítményekkel a fájdalom és a gyulladás jelentősen mérsékelhető. Mivel e gyógyszerek gyomorpanaszokat is okozhatnak, alkalmazásuk csak indokolt esetben és a legkisebb hatásos dózisban ajánlott.
Az ízületek támogatásával, nyugalomba helyezésével, a szükséges testsúlycsökkentéssel elérhető, hogy az érintett ízületek teljes lemerevedését, a beteg magatehetetlenné válását elkerülhessük. Sebészeti eljárásokkal mód nyílik a beteg ízület felszínének „lekaparására". Súlyosabb esetekben protézis beültetésével a teljes ízület is kicserélhető.
A nyaki gerinc arthrosisa esetén húzással, a nyak puha gallérral való stabilizálásával érhetünk el eredményt. Durva neurológiai tünetek meglétekor (izomgyengeség, sorvadás, bél, illetve hólyagműködési zavar) nem halasztható a gerincsebészeti beavatkozások valamelyike.
Olyan betegségről van tehát szó, amely gyakori, lassú lefolyású, alapjában jóindulatú, de tartós fennállás után számtalan kellemetlenséget és ritkán súlyosabb szövődményeket is okoz. Kezelése a reumatológus, a belgyógyász és időnként a sebész, de leginkább a beteg szoros együttműködését igényli.
Különbségek
| Arthrosis (kopás) | Rheumatoid arthritis (krónikus ízületi gyulladás) |
| Nem lesz belőle reumatoid arthritis | Kialakulhat belőle kopásos megbetegedés |
| Egy vagy több ízületet érint, de az egész testre nem terjed ki | Az egész testen szétterjed |
| Csak az ízületeket támadja meg | Az egész testet általánosan érinti |