A kutatás során több mint 9 ezer embert vizsgáltak, akik 1958-ban születtek Angliában, Skóciában és Wales-ben. A hosszútávú kutatás során 23 és 55 éves koruk között vizsgálták a résztvevők italozási és dohányzási szokásait, amit aztán a mentális és fizikai egészséggel kapcsolatos adatokkal vetettek össze. Mint az University College London kutatásából kiderült, a visszafogott szeszfogyasztó férfiak és nők mintegy harmadáról mondható el, hogy nem dohányzik. Ez a csoport örvendhetett középkorúként a legjobb életminőségnek és egészségnek. További három alcsoport (akik szintén keveset isznak, de dohányoznak; azok, akik rendszeresen és nagy mennyiséget isznak és dohányoznak is, illetve azok, akik teljesen absztinensek) az elsőhöz képest sokkal több egészségügyi problémával kényszerült szembenézni. A legutolsó csoport tagjairól az is kiderült, hogy korábban sokszor igencsak túlzásba vitték az alkohol fogyasztását.

Így tehát árnyalni kell a képet: a visszafogott szeszfogyasztás (ami nőknek heti legfeljebb 7, férfiaknak legfeljebb 14 ún. standard italt – 10 gramm alkoholtartalom – jelent) kedvező hatása csak nemdohányzók esetén érvényesül, az absztinencia pedig inkább azért okozhat gondot, mert korábban az egyén túlzásba vitte az alkoholfogyasztást. A korábbi kutatások gyakran nem igazán vették figyelembe az egyéb kockázati tényezőket – például azt, hogy korábban mennyit ivott az alany, illetve, hogy azok a visszafogott szeszfogyasztók, akik stresszes életet élnek és gyakran rágyújtanak.