A betegség először az Egyesült Államok homoszexuális közösségeiben szedte áldozatait, ám hamarosan felfigyeltek arra is, hogy ugyanezen tünetek a kóros vérzékenységben szenvedők (hemofíliások) körében is megjelentek. A kórokozót négy évvel az első hivatalosan is elismert AIDS eset után 1983-ban fedezték fel, s két évre rá megvolt az első, a vírus kimutatására alkalmas teszt is. Addigra már nyilvánvaló volt hogy a betegség nemre és szexuális beállítottságra való tekintet nélkül bárkit elérhet.

A fertőzés nagy valószínűség szerint a hatvanas évek végén Afrikában jelent meg először, majd innen terjedt át a karibi szigetek érintésével az Egyesült Államokra, s onnan Nyugat-Európára. Az ezredfordulóra már szinte minden a Föld valamennyi országát elérte, ám a legkritikusabb helyzet a fekete földrészen, Afrika egyes országaiban a népesség harmada fertőzött. 2000 végére a HIV fertőzöttek száma a világon elérte a 36 milliót, miközben 22 millió emberrel köztük több mint 4 millió gyerekkel már végzett a halálos kór.

Az AIDS addig ismeretlen módon támadta meg a szervezetet: a betegségek leküzdésében kulcsszerepet játszó immunrendszert bénította meg azáltal, hogy a rendszer működéséhez elengedhetetlen T-limfociták egy csoportját a T4-es sejtek működését lelassította, ill. elpusztította. A kórokozó HIV vírus saját genetikai kódját ülteti a megtámadott sejtbe, mely ezáltal már nem képes az immunrendszer működésében betöltött szerepét ellátni. A fertőzött szervezet védekező rendszer híján olyan fertőzéseknek is áldozatául esik, amelyekkel korábban könnyűszerrel elbánt.

A vírusnak két fő változata ismert, genetikai állományuk 60%-ban megegyezik. Bár a betegségek túlnyomó részét a HIV1 okozza, a lassabban kifejlődő és terjedő HIV2 szerepe is számottevő, különösen az afrikai országokban. A fertőző ágens kimutatható a vérből illetve más testnedvekből is, nőknél jellemzően a hüvelyváladékból, férfiaknál a spermából. (Egyes vélemények szerint a nyálból is.)

A fertőzés is ezeken keresztül terjed, mindenekelőtt szexuális úton függetlenül attól, hogy az homo- vagy heteroszexuális kapcsolat. A szervezetbe a vírus a nyálkahártyákon található mikroszkopikus méretű sebeken át jut be. A másik fontos fertőzési út az intravénás kábítószerek használata során közösen használt injekciós tűk. Az USA HIV-pozitívjainak negyede ezen az úton kapta el a fertőzést. A vírus terjedési folyamatának megismeréséig a vérkészítmények is közvetíthették a kórokozót, ezek alkalmazása azonban ma már nem jár semmilyen kockázattal lévén, hogy kizárólag fertőzésmentes vérkészítmények kerülhetnek forgalomba.

Hosszú lappangási szakasz is jellemző a betegségre, egyfelől maga a vírus kimutathatósága csupán a fertőzés után kb. hat héttel lehetséges, másfelől maga a betegség is általában 8-10 év múltán alakul ki. A kifejlődött betegség már nem ilyen könyörületes, általában három éven belül felőrli a szervezetet, míg a magzati fertőzések esetében ez a szám csupán 1-2 év.

A betegség megelőzésére és gyógyítására mindeddig még nem sikerült tökéletes gyógyszert alkotni, noha számos ígéretes kísérlet folyik ma is. Ha gyógyulást nem is hoznak a meglevő szerek, az AIDS kialakulását jelentős mértékben lassító terápiák nagymértékben segítenek az ún. "koktéllal" kezelt betegeken. Mivel a gyógyítás még nem lehetséges a legfontosabb a megelőzés, a felelősségteljes szexuális magatartás illetve az intravénás kábítószerek használatának mellőzése.