A szív-érrendszeri betegségek, köztük az agyi érbetegségekkel jelentik a legfőbb halálokot a fejlett világban. Magyarországon évente több tízezer beteg kerül kórházba szélütés (stroke), agyvérzés, vagy más agyérbetegség következtében, és sokan közülük életük végéig küzdenek a következmények miatt.
A nagy statisztikák adatai szerint a megbetegedettek nagyjából kétharmada sérült marad valamilyen értelemben, közülük is egyharmad pedig olyan maradandó mozgáskorlátozottságot vagy kommunikációképtelenséget jelentő károsodást szenved, amely képtelenné teszi korábban betöltött szerepének továbbvitelére mind szűkebb környezetében, a családban, mind a társadalomban.
Hazánk sajátosan előkelő helyet szerzett a világranglistán a megbetegedések számát s az ezekből fakadó halálozást tekintve is, ezért még inkább fontosnak kell tartanunk, hogy a betegséggel kapcsolatos ismeretek minél szélesebb körben elterjedjenek. Ezért fontos ismernünk az agyi erek betegségeit, azok tüneteit, kezelésük lehetőségeit.
Az idegszövet vérátáramlási zavarát az agyi érrendszer betegsége, illetve működési zavara hozza létre. Ez számtalan mechanizmus alapján történhet, mint pl. az érfalkárosodások mentén kialakuló vérrögök leszakadása (embólia), vagy a vér alvadási rendszerének megváltozása alapján kialakuló, s az egész érkeresztmetszetet kitöltő akadály (trombózis). Előfordulhat azonban, hogy a vér az érpályából kilépve közvetlenül roncsolja az idegszövetet (ezt a formát nevezhetjük szó szerint "agyvérzésnek").
Milyen tünetek jelzik?
Az agyi keringészavar legriasztóbb és ezért talán legismertebb jele, ha a beteg kontaktusképtelenné válik. Ez létrejöhet fokozatosan (az illetőt reggel nem lehet felébreszteni, horkolva lélegzik, fél oldalát nem mozgatja), illetve hirtelen is (fejfájást érez, váratlanul elájul, elesik, s nem lehet magához téríteni, végtagjait nem mozgatja).
Szerencsére azonban ritkán ilyen drámai a helyzet, általában vannak "fenyegető" vagy "bevezető" jelek, s ha ezeket felismerjük, nagyon sokat tudunk segíteni abban, hogy a beteg megfelelő időben orvoshoz jusson. Ezek a jelek különfélék lehetnek, hiszen idegrendszerünk feladatköre nagyon sokrétű: vezényli egész testünk mozgását, érzékelésünket, belső szerveink működését, sőt gondolkodásunk, szellemi teljesítőképességünk is annak működésétől függ.
Végtagbénulás
A felsoroltak közül bármelyikben létrejöhet kedvezőtlen változás az agyi keringészavar következtében. Mindannyian gondolunk erre az okra, ha kezünk, karunk vagy lábunk nem engedelmeskedik, "megbénul", csakhogy jó lenne már akkor orvoshoz fordulni, ha azt vesszük észre, hogy végtagunk 11 másodpercre vagy 2-3 perces időszakra válik gyengébbé, ügyetlenebbé, s a tünetek akkor még maguktól elmúlnak. Ez már a fenyegető érelzáródás jele lehet, segélykiáltás a szervezet részéről a beavatkozás érdekében.
Beszédzavar
Akár végtagmozgatási rendellenességekhez társulva, akár önmagában is előfordul, hogy valaki egyszer csak nem képes magát kifejezni: részlegesen megérti ugyan, ha hozzá beszélnek, de válaszolni nem bír. Szavakat vagy szótagokat ejt ki, ám ezek értelmetlenek, nem tudja közölni panaszait környezetével. Máskor nyelvtanilag helyes szavakat vagy mondatokat mond, de olyan rosszul forog a nyelve, annyira gombócosan, furcsán artikulálva beszél, hogy ezért nem érti meg a környezete. Nagy baj ezt összekeverni az ittassággal, részegséggel különösen, ha a hozzá gyakran társuló egyensúlyzavarral együtt jelentkezik.
Szédülés, fülzúgás
Az időszakosan jelentkező szédülés, egyensúlyzavar olykor féloldalra húzza az embert, máskor "kótyagossá" teszi, ami miatt nem képes egyenesen haladni, mozgása, járása bizonytalanná válik. Ez nem kevésbé veszélyes otthon, a "háztartási üzemben", mint az utcán közlekedve vagy bármely munkahelyen. Gyakran társul ezen tünetekhez fülcsengés, fülzúgás.
Látásprobléma
Bizonyos irányokba tekintéskor kettős látás tapasztalható, mely tovább rontja biztonságérzetünket. A látászavarnak egy másik formája is jelentkezhet azonban, amikor valaki homályosan, mintegy függönyön keresztül lát, illetve előfordul, hogy egyik szeme előtt teljesen elsötétül a világ.
Elmúlnak, csakhogy…
Ezek a tünetek általában maguktól elmúlnak, s épp ebben áll a veszélyük! Nem szabad megkönnyebbülten legyintenünk, nagyon is komolyan kell vennünk ezeket a jelzéseket, hiszen nyomukban haladva tudja kezelőorvosunk feltérképezni a szervezetünkben lévő betegséget ráadásul ilyenkor még abban a kezdetleges állapotban, amikor maradandó, visszavonhatatlan elváltozást nem okozott!
Sürgős tennivalók!
Célszerű minél előbb orvoshoz fordulni akkor is, ha az átmeneti tünetek megszűntek, de feltétlenül azonnali orvosi beavatkozást igényel az a beteg, akinek nem normalizálódott magától az állapota. Nagyon fontos ilyenkor az, hogy a beteg a lehető legrövidebb idő alatt jusson az őt ellátó intézetbe!
Fontos, mert az állapot "magára hagyva" tovább romolhat, de azért is, mert annál kisebb a sérülés mértéke az idegszövetben, minél előbb kezdték meg a gyógyítást. Ha gyorsan tudjuk elkezdeni a harcot az idegsejtek pusztulása ellen, akkor a károsodás környezetének nagyobb hányadát menthetjük meg, sőt az esetek egy részében ma már a vérrög feloldására is lehetőség van. (Ez csak a legrövidebb időn belül, a tünetek kialakulását követő két órán belül lehetséges).
Világosan kitűnik tehát, hogy nem szabad értékes perceket veszítenünk, ijedségünkön úrrá léve azonnal segítséget kell hívnunk. Annál többet segíthetünk, minél rövidebb időn belül tudjuk elérni, hogy a beteg orvos szeme elé kerüljön.
A nagy statisztikák adatai szerint a megbetegedettek kétharmada sérült marad valamilyen értelemben, közülük az egyharmad pedig olyan maradandó mozgáskorlátozottságot vagy kommunikációképtelenséget jelentő károsodást szenved, amely képtelenné teszi korábban betöltött szerepének továbbvitelére mind szűkebb környezetében, a családban, mind a társadalomban.
Hazánk sajátosan előkelő helyet szerzett a világranglistán a megbetegedések számát s az ezekből fakadó halálozást tekintve is, ezért még inkább fontosnak kell tartanunk, hogy a betegséggel kapcsolatos ismeretek minél szélesebb körben elterjedjenek. Ezért fontos ismernünk az agyi erek betegségeit, azok tüneteit, kezelésük lehetőségeit.
Az idegszövet vérátáramlási zavarát az agyi érrendszer betegsége, illetve működési zavara hozza létre. Ez számtalan mechanizmus alapján történhet, mint pl. az érfalkárosodások mentén kialakuló vérrögök leszakadása (embólia), vagy a vér alvadási rendszerének megváltozása alapján kialakuló, s az egész érkeresztmetszetet kitöltő akadály (trombózis). Előfordulhat azonban, hogy a vér az érpályából kilépve közvetlenül roncsolja az idegszövetet (ezt a formát nevezhetjük szó szerint "agyvérzésnek").
A gyógyításról
Ha tisztázódott a tünetek kialakulásáért felelős idegszövet-sérülés oka, megkezdődhet a harc a még életképes idegsejtek megmentéséért. Legnagyobb az esély akkor, ha az eret eltömeszelő vérrögöt sikerül teljes egészében feloldani, ez azonban sajnos egyelőre nem gyakori, mert a kezelésnek nagyon sok szakmai feltétele csak ritkán teljesül egyszerre (társbetegségek hiánya, gyors intézetbe kerülés, megfelelő diagnosztikus eszközök, maga a gyógyszer).
Általában a beteg infúziós kezelést kap: olyan anyagokat juttatnak egyenesen az érrendszerbe, melyek a vérkeringést segítik, normalizálják az áramlást az érpályában, az összetapadt vérlemezkéket szétválasztani próbálják, mindezzel az idegszövet tápanyag- és oxigénszükségletét rendezve. Állapotától függően kerül a beteg ún. "intenzív" részlegre, ahol 24 órán keresztül folyamatosan tudják monitorozni életműködésének legfontosabb paramétereit (vérnyomás, szívműködés, légzés, a vér összetételének és oxigéntelítettségének változása stb.), illetve olyan kórterembe, ahol mindezeket csak meghatározott időnként ellenőrzik.
Örvendetes módon az utóbbi években hazánkban is kialakultak a kórházakon belül az agyérbetegeket fogadó részlegek. Itt többféle szakma képviselői komplex módon tudják megoldani a felmerülő társbetegségek által okozott problémákat, beindítani a gyógytornát, beszédtanítást a későbbi rehabilitáció érdekében.
És a beteg sorsa?
A kórházból kikerülve legszerencsésebb esetben a beteg vissza tud illeszkedni eredeti munkakörébe, teljes értékű tagja marad családjának. Sajnos azonban az esetek kétharmadában életminősége jelentősen megváltozik.
Ha féloldali bénulása, látászavara, kommunikációs nehézsége kevésbé súlyos, akkor önmagát ugyan ellátja, otthonában tevékenykedik, családjának is aktív tagja marad, dolgozni azonban maradandó fogyatékosságai miatt nem tud. Még súlyosabb esetben kerekesszékhez vagy ágyhoz kötötté válik, mindennapi szükségleteiben segítséget, illetve teljes ellátást igényel.
A megelőzés érdekében…
Mit tehetünk az egyén életére és a társadalomra is súlyos következményekkel járó állapotok megelőzésére? Ha már bekövetkezett a betegség, akkor csak a tünetek enyhítése, súlyosbodásának megakadályozása lehet a célunk, amit a szaknyelv "másodlagos prevenciónak" (megelőzésnek) nevez. A szükséges kontrollvizsgálatok (vérnyomás, vércukor, vérzsír, nyaki erek átjárhatósága, szívteljesítmény vagy szívultrahang) eredményétől függően dőlhet el, hogy szükségese gyógyszermódosítás, esetleg újabb kórházi kezelés.
A rendszeres gyógytorna nemcsak a végtagok regenerálódását segíti elő vagy a rokkant állapotban elérhető maximális lehetőségek kialakítását szolgálja. Hozzájárul ahhoz is, hogy a lakásból kimozdulva, "sorstársaival" találkozva a beteg tapasztalatot cseréljen, ezáltal részben segít oldani az óhatatlanul kialakuló magányosságérzést, a kiszolgáltatottságból, életminőség-változásból fakadó depressziót.
A legnagyobb erőfeszítéseket azonban mind az egészségpolitikában, társadalmi szinten, mind saját életünk során az "elsődleges prevenció" érdekében kell tennünk. Közismertek az agyi érbetegségek előidézésében szerepet játszó alapvető kockázati tényezők. A dohányzás másfél-kétszeres előfordulást okoz: minél erősebb dohányos valaki, annál inkább. Hasonló a helyzet az alkohollal kapcsolatban. A vérnyomásprobléma duplájára vagy akár hétszeresére is növelheti a kockázatot. Mind a szívbetegségek, mind a cukorbetegség megkettőzi a gyakoriságot. Könnyen belátható, hogy (a magyar lakosságban sajnos nagy létszámban jelen levő) "halmozott rizikófaktorral" rendelkezők mennyivel kiszolgáltatottabbak…
Ami nem fáradság
Menjünk el évente a szűrővizsgálatokra (vércukor, vérzsírok stb.), amelyeket orvosunk javasol, ellenőriztessük vérnyomásunkat! Igenis fordítsunk gondot napi étrendünk összeállítására, és ami szintén fontos: táplálkozásunk körülményeire is. Próbáljunk meg rendszeres testmozgási lehetőségeket beiktatni életünkbe! Ne érezzük elcsépeltnek az egészség megőrzéséhez vezető intelmeket és teljesíthetetlennek a feltételeket. Meg kell tanulnunk életformánkat úgy alakítani, hogy ne csak "túléljük" a mindig éppen előttünk álló nehézségeket, hanem tudatosan egészségesen éljünk.