A tudósok szerint ez a gén felelõs az emberi agykéreg kifejlõdéséért, mely lehetõvé tette fajunk számára a magasabb rendû, ún. absztrakt gondolkodást. Az agy már régóta tárgya a különbözõ kutatásoknak, ám ezek mind ez idáig leginkább csak az összehasonlító anatómiára, illetve az agyfejlõdés élettanára korlátozódtak. A mostani kutatások ezzel szemben egy bizonyos génre, az ASPMre összpontosítottak, ugyanis ennek a génnek a mutációi embereknél az agykéreg nagy mértékû csökkenéséhez vezetnek.

A tudósok az emberi gént hat fõemlõs megfelelõ génjeivel hasonlították össze. Ezek az állatok mindegyike egy-egy evolúciós stádiumnak felel meg. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a gén jelentõsen változik az egyes fajoknál, s minél magasabban vannak az evolúciós létrán, annál nagyobb az eltérés. Ennek megfelelõen a legnagyobb ugrás a csimpánz és az ember génszerkezete között volt, ami megerõsíti azt az elméletet, hogy az emberi evolúció legutolsó fázisa járt a leggyorsabb és a legjelentõsebb változásokkal.

Miután sikerült a különleges gént a tudósoknak beazonosítaniuk, a következõ lépés e gén mûködésének megértése lesz állítja a dr. Bruce Lahn a kutatócsoport vezetõje.