Amint arról a kutatást vezető dr. David Spiegel, a Stanford Egyetem Orvosi Iskolájának munkatársa beszámolt, az agyunkat mindeddig nem használtuk ki kellő mértékben. Olyan ez, mint egy alkalmazás a telefonunkon, amiről eddig nem is tudtuk, mire való, pedig nagyszerű dolgokra lehetett volna használni.
A Cerebral Cortex című lapban közzétett vizsgálat során Spiegel és munkatársai 57 embert kísértek figyelemmel, akik közül 36 nagyon fogékony volt a hipnózisra, míg 21 nem igazán. A kutatók MRI segítségével valamennyi alany agyi aktivitását megmérték nyugalmi állapotban, egy emlék felidézése közben, illetve aközben, hogy hipnotikus állapotot próbáltak előidézni náluk. Azoknál, akik fogékonyan voltak a hipnózisra, három különböző agyi változást lehetett kimutatni a hipnózis során, melyek a transznélküli állapotban nem voltak kimutathatóak, ám a többieknél ilyen változásokat nem találtak.
Előbbieknél először is megnövekedett az agy azon területének aktivitása, mely egyrészt az összefüggések felismerésében segít, másrészt abban, hogy eldöntsük, mi miatt érdemes aggódni, mi miatt nem. Másrészt két agyterület, az úgynevezett dorzolaterális prefrontális kéreg és az insula közötti kapcsolatok is megerősödtek, előbbi a tervezésben és a kivitelezésben segít, míg utóbbi abban, hogy az elme kapcsolatba tudjon lépni a testtel. A harmadik észrevétel az volt, hogy a hipnózis alatt csökkentek a kapcsolatok a feladatorientált dorzolaterális prefrontális kéreg és az agy azon területe között, amely akkor a legaktívabb, ha az ember éppen álmodozik és nem a külvilágra figyel. Mindez lényegében azt jelenti, hogy hipnotizált állapotban az ember nincs tudatában a cselekedeteinek, vagyis anélkül tesz meg dolgokat, amikre a hipnotizáló ráveszi, hogy saját maga tisztában lenne vele, mit is tesz.
Már korábbi vizsgálatok is kimutatták, hogy hipnózissal elősegíthető a dohányzásról való leszokás, vagy bizonyos fájdalmak eltűrése, illetve a stresszel való megküzdés, a mostani eredmények pedig csak alátámasztják, hogy a hipnózis tudományosan is alátámasztható módszer, amelynek az orvostudományban is nagy hasznát lehet venni, ám, hogy pontosan hogyan, annak kiderítésére még számos további kutatásra és vizsgálatra lesz szükség.