Az előfeszítés az emlékezet kutatásában azt a hatást jelenti, amikor egy inger előzetes észlelése, felidézése előhangolja, előfeszíti a rá következő inger feldolgozását. A témával kapcsolatos kutatások azonban meglehetősen ellentmondásos eredményeket hoztak, ezért a pszichológusok sem értenek egyet abban, hogy létező jelenségről van szó. A múltban a legtöbb kutatási eredmény, amely a primingra utalt, nem volt megismerhető.

Az első kutatás ezúttal 120 férfi és női diákot vizsgált, akik jelenleg romantikus kapcsolatban vannak valakivel. A feladat az volt, hogy kockákkal játszanak. Az önkénteseket – tudtukon kívül – három csoportra osztották: az első csoport tagjai olyan kockákkal játszottak, amelyek mágnesesen vonzották egymást, a második csoport tagjai mágnesesen taszító kockákat kaptak, míg a harmadik csoport tagjainak esetében semmilyen mágneses tulajdonság nem jellemezte a játékokat. A feladat egyszerű volt és ugyanaz mindhárom csoportban: egymáshoz kellett tolni a kockákat. Ezt követően a résztvevőket megkérték arra, hogy töltsenek ki egy kérdőívet arról, mennyire szoros a kötelék párjukkal. Kiderült, hogy azok, akik az első csoport tagjaként a vonzást mutató mágnesekkel játszottak, szorosabbnak érezték a szerelmet és a kötődést a párjuk felé, mint a többiek.

A második kísérlet az elsőhöz hasonló volt, de 150 önkéntessel foglalkozott, és csak két csoport volt: azok, akik vonzást mutató mágnesekkel játszottak, és azok, akiknél a mágnesek taszították egymást. Kiderült, hogy itt a második csoport tagjai szintén úgy ítélték meg, hogy kevésbé kötődnek a társukhoz, mint az első csoport tagjai. A szakemberek szerint a jelenség oka az, hogy az emberek a vonzódás metaforáját szó szerint értelmezik, és az emlékezteti őket a saját párjukhoz való vonzalomra, minek eredményeként a kötődést erősebben élik meg.