Általában a serdülőkor végén, illetve a fiatalkor elején alakul ki a bulimia nervosa, és kezdete gyakran összefüggésbe hozható megterhelő életeseményekkel, például valamely szeretett személy elvesztésével, nehéz döntési helyzettel, illetve súlyos stresszállapotot kiváltó eseményekkel.

Rendszeres, titokban végrehajtott falási rohamok jellemzik a bulimiás beteg életvitelét. A falás után jelentkező erős bűntudatérzés és az elhízástól való félelem miatt ezeket a rohamokat általában koplalás, önhánytatás, illetve hashajtó vagy vízhajtó gyógyszerek mértéktelen fogyasztása követi. A bulimiás gyakran még a környezete előtt is sikeresen titkolja betegségét, és mivel azt nem kíséri szükségszerűen erőteljes hízás vagy fogyás, évek telhetnek el, mire fennállására fény derül.

Gyakran előfordul, hogy a beteg megjelenik ugyan az orvosi rendelésen, de valódi problémáját nem tárja fel. Ilyenkor a legjellemzőbb kísérő tünetekből, a gyomorpanaszokból, a fogzománc romlásából, illetve nőknél az esetenként előforduló menstruációs zavarokból következtethetünk a betegség fennállására. A bulimiás betegek sokszor már csak akkor kérnek orvosi segítséget, amikor a mértéktelen evés anyagi, egzisztenciális biztonságukat is fenyegeti. Az ennivaló pénzbe kerül, így megtörténhet, hogy betegsége előrehaladtával az illetőnek el kell adnia lakását, autóját, vagy akár élelmiszer lopására kényszerül.

A betegség kialakulása

Akinek a közvetlen környezetében még nem fordult elő bulimiás beteg, nehezen tudja elképzelni, hogy barátai, családtagjai körét ez a súlyos pszichés zavar veszélyezteti. Jogosan tesszük fel tehát magunknak a kérdést, hogy kinél fordulhat elő a betegség, és hogyan alakulhat ki?

Mint említettük, a bulimia kezdete összefügghet valamilyen megterhelő eseménnyel, de önmagában a betegség kialakulásához ez nem lenne elegendő. Valamennyiünket érnek fájdalmas élmények, csalódások, mégsem válunk mindannyian beteggé, hacsak az aktuális krízishez nem társulnak más családi vagy pszichológiai problémák, illetve a betegség kialakulását hajlamosító személyiségvonások is.

Szinte minden bulimiás betegre jellemző a fokozott teljesítményorientáltság, a tökéletes eredményekre való törekvés, ami kivétel nélkül negatív önértékeléshez vezet. A beteg vagy családja teljesíthetetlen elvárásokat tűz ki, amelyet a beteg evéssel próbál feloldani. Jellemzőek lehetnek a személyiségfejlődés zavarához vezető kora gyermekkori szülőgyermek kapcsolati zavarok. A beszéd kialakulását megelőző időszakban ugyanis a megfelelő énkép, testkép és a kommunikáció alapjainak kialakulásában kiemelkedő szerepet kap az érintés és a nonverbális (nem szavakban megnyilvánuló) kommunikáció. Amennyiben ez a szülő-gyermek között zajló testi dialógus hiányt szenved, testképzavar és a saját testhez való negatív viszony alakulhat ki. Ez nemcsak étkezési rendellenességeket, hanem egyéb kapcsolati, szexuális és kommunikációs zavarokat is előidézhet.

Gyakran fordul elő a bulimiás betegek családjában alkohol-, gyógyszer- vagy kábítószer-függőség, illetve más szenvedélybetegség. Alkohol- vagy drogfogyasztás során a világtól elforduló embernek megszakad a kapcsolata a közvetlen környezetével, önmagára koncentrál. Otthonról hozott mintája is lehet tehát a problémák tudatos átélésétől való menekülésnek, a csökkent kudarctűrés impulzív levezetésének. A bulimia gyakran más pszichés zavarokkal, rendellenességekkel társul, ezért a betegség hátterében álló okok feltárása minden betegnél egyéni sajátosságokat hozhat felszínre.

Milyen veszélyekkel jár?

Kevesen tudják, hogy a bulimia nervosa súlyos testi szövődményekkel járhat. Mint korábban említettük, a hányás következtében fogzománcromlás, majd a fogak szuvasodása lép fel. A nőbetegek negyven százalékánál menstruációs rendellenességek is bekövetkeznek. A hirtelen nagy mennyiségű étel elfogyasztása gyomortágulást, sőt, gyomorszakadást is okozhat, ugyanezen okokból kifolyólag felléphet nyelőcsőgyulladás vagy nyelőcsőszakadás is. A hányás – főleg beszűkült tudati állapotban – aspirációs pneumóniát (az étel légcsőbe való bekerülését) és fulladást is okozhat.

A rendszeres hányás, hashajtó és vízhajtó gyógyszerek fogyasztása felborítja a szervezet elektrolit-háztartását, ami EEG-abnormalitásokhoz, agykamratágulathoz, sőt, az agykéreg elcsökevényesedéséhez is vezethet. A testi szövődmények mellett a pszichés zavarok okozta veszélyeztetettség is megnövekszik, a bulimiás betegek között a depresszió jóval gyakoribb, mint az átlagpopulációban, és az öngyilkosságok száma is megnövekedhet.

A kezelésről

Mivel a bulimia nervosa gyakran jár együtt más pszichés zavarokkal, a betegek komplex, egyénre szabott kezelési eljárás kialakításai igénylik. Húsz százalékuk küzd komoly depresszióval (a noradrenalin- és a szerotoninhormon-háztartás diszfunkciója), és ezek a betegek komplex gyógyszeres, illetve pszichoterápiás kezelést igényelnek, amely magában foglalja az antidepresszáns gyógyszerek adagolását is. Szükségessé válhat gyógyszeres kezelés olyankor is, ha a depresszió csak másodlagosan, a negatív önértékelés következtében alakul ki, hiszen az öngyilkosság elkövetésének veszélye ebben az esetben is fennállhat.

Gyakran társul a bulimia más szenvedély- vagy kényszerbetegségekkel, és ilyenkor a többi tűnél enyhítését, illetve hátterük feltárását is integrálni kell a beteg kezelésébe. A pszichoterápiás módszerek közül kiemelkedő jelentőségűek lehetnek a nonverbális pszichoterápiás eljárások, főleg a mozgásterápia, amely a kora gyermekkorban kialakult testképzavarokat és sérült kommunikációs mintákat korrigálja hatékonyan.

A beszélgetésre építő pszichoterápia egyrészt az önismeret növelése révén a negatív énkép helyesbítéséhez járulhat hozzá, másrészt a betegterapeuta kapcsolaton keresztül a sérült kommunikációs mintázatok korrigálásában játszhat fontos szerepet.