A Cortex című lapban közzétett vizsgálat során Stephanie és John Cacioppo 38 magányos és 32 nem magányos embert kísértek figyelemmel, akiknél az agy elektromos aktivitását mérték miközben bizonyos feladatokat végeztek. Az egyik feladat során különböző színekkel írt szavakat kaptak az alanyok, akiknek az volt a feladatuk, hogy a színek nevét mondják ki, ne pedig a szavak jelentését. A szavak egy része a társas élethez kapcsolódott, másik része nem, és mindegyiken belül voltak pozitív és negatív fogalmak is. Az eredmények azt mutatták, hogy a magányos emberek agyában az elektromos aktivitás felgyorsult, amikor a társas élethez tartozó negatív töltetű szavakat láttak, vagyis az agy ezek hatására extrém módon riasztott állapotba került.

Egy másik vizsgálatban – melyet a Cognitive Neuroscience című lap közölt le – 19 ember vett részt, akik közül tízen voltak magányosak. Mindenkinek 28 képet mutattak, melyek szintén a fenti négy kategóriába estek. Itt is az derült ki, hogy a magányos személyek jóval gyorsabban reagáltak azokra a negatív dolgokra, melyek a társas élethez kapcsolódtak, mint azokra, melyek nem, vagyis tudat alatt ezek az emberek félnek a másokkal való kapcsolattartás negatív hozadékaitól.

Dr. Cacioppo szerint fontos lenne, hogy az egyedül élő, magányos emberek felismerjék mindezt, és tisztában legyenek azzal, hogy az agyukban milyen folyamatok játszódnak le, melyek mind visszatartják őket attól, hogy ismerkedjenek és kapcsolatokat építsenek. A szakemberek ennek érdekében egy négylépcsős programot állítottak össze, melyek segíthetnek a krónikus egyedüllét leküzdésében. Az első fontos lépés az, hogy fogadjuk el a meghívásokat még akkor is, ha éppen semmi kedvünk nincs elmenni otthonról. Aki elszigeteli magát a többiektől, az örökre magányos fog maradni, és erre az online ismerősök sem jelentenek megoldást. Második lépésként készítsünk egy akciótervet, gyártsunk programokat, ezeket pedig terjesszük el, hogy mások is csatlakozhassanak hozzánk. Meg fogunk lepődni, milyen hamar kialakul egy társaság körülöttünk. Harmadik lépés a szelektálás. A barátok terén ne a mennyiség, hanem a minőség legyen a döntő, elég, ha egy-két barátunk van, de azok legyenek hasonló érdeklődési körűek, mint mi. Végül, a negyedik lépés abból áll, hogy mindig a legjobbat várjuk a másiktól, ezzel ugyanis azt fogjuk előidézni, hogy valóban a legjobbat kapjuk tőle, és szinte észrevétlenül szűnik meg életünkben a magányosság.