A most 18 esztendős Yuto Onishi például három évig nem kommunikált a családjával és a barátaival. Alig hagyta el a szobáját: nappal aludt és egész éjjel fent volt. Mindig csak internetezett, illetve japán képregényeket olvasott. Kizárólag enni merészkedett ki a helyiségből, azt az éjszaka közepén, hogy senkivel se kelljen összefutnia. Onishi a hikikomori nevű egészségügyi és szociális problémáról az ABC hírcsatornának nyilatkozott. A jelenség lényege, hogy az érintettek évekig, sőt akár évtizedekig remetelétre kárhoztatják magukat. A kórkép leginkább 15 és 20 év közötti japán férfiakra jellemző, s az ország nyelvén „befelé fordulást” jelent. A hikikomori nemcsak a családok számára jelent terhet, hanem a japán gazdaságra nézve is, hiszen az ebben szenvedőkre gyakran csak „a hiányzó egymillió emberként” tekintenek.

Dr. Takahiro Kato, a Kuushu Egyetem munkatársa azon fáradozik, hogy megvédje a következő generációt az „önkéntes eltűnéstől”. „A nyugati társadalmakban megmondják a bent ragadóknak, hogy menjenek ki. Japánban viszont nem” – mesélte Dr. Kato az ABC-nek. A helyzetet súlyosbítja, hogy a munka és a társasági élet most már javarészt a távolból is megoldható. „A kulturális okok mellett erős szégyenérzet és az anyától való érzelmi függőség is szerepet játszik benne” – tette hozzá a szakértő. A japánok általában introvertáltak és szerények, ráadásul hajlamosak szégyenkezni, ha nem felelnek meg a környezetük elvárásainak.