Az élőzene sokakat elriaszthat az éttermi látogatástól, pedig akár hozzá is járulhat a gasztronómiai élményhez. Charles Spence, az Oxford Egyetem pszichológusa egyenesen úgy fogalmazott, hogy minden ételhez a származási helyének megfelelő muzsika dukál. Só és bors helyett inkább egy-egy csipetnyi operát, flamencót vagy német technót ajánl. Spence professzor kísérleteit a Sony vállalat finanszírozta, hogy minél teljesebb képet kaphasson az étel és a zene kapcsolatáról. Fény derült arra, hogy a francia fogások finomabbnak hatottak sanzonok mellett, míg Puccini ínycsiklandóbbá tette az olasz tésztákat. A vizsgálatot német, spanyol és görög csemegékkel is megismételte a szakember.

„Az új technológiák segítségével több érzékre kiélezett gasztronómiai élményben részesülhetünk. Mindegy, milyen helyiségben történik az étkezés, a zenét érdemes a fogásokhoz igazítani, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki belőlük. Az éttermeknek célszerű volna különböző termekben eltérő zenét játszani, amivel alkalmazkodhatnának a vendégek igényeihez. Fontos tudni, hogy nemcsak a szánk, hanem az összes érzékszervünk is részt vesz a táplálkozásban, így a környezet kulcsszerepet játszhat az élmény minőségében” – fogalmazott Spence professzor, aki szerint már egészen apró változtatásokkal is kihasználhatjuk ezt. A szakember azonban figyelmeztetett, hogy a túl erős basszus keserűvé teheti az ételeket.