A vizsgálat során a szakemberek húsz egészséges, átlagosan 73 éves, valamint 28 Parkinson-kóros, átlagosan 66 éves felnőttet kísértek figyelemmel, akiknek 12 feladatot kellett megoldaniuk először egy csendes szobában ücsörögve, másodszor pedig szobakerékpározás közben. Az eredmények azt mutatták, hogy amikor az alanyoknak könnyebb feladatokat kellett megoldaniuk a biciklin ülve, a tekerési sebességük felgyorsult, ami magukat a kutatókat is meglepte. Amint azt a tanulmányt készítő Lori Altmann, a Florida Egyetem szakembere kifejtette, előzetesen azt feltételezték, hogy a két egyidejű tevékenység során romlani fognak a teljesítmények, ezzel szemben az egészségesek akár 25 százalékkal is gyorsabban tekertek, amikor más feladatuk is volt közben, és bár nem ilyen mértékben, de a Parkinson-kórosokkal is ugyanez történt. Ugyanakkor, a nehezebb feladatok során csökkent a kísérletben résztvevők tekerési sebessége, de még akkor sem esett az alá, mint akkor, amikor nem végeztek semmilyen feladatot.

A jelenség okában még a szakemberek sem biztosak, de arra gyanakszanak, hogy az agy neurotranszmittereinek lehet köze a dologhoz, testedzés közben ugyanis kétféle neurotranszmitter szabadul fel az agyban, a dopamin és a noradrenalin, melyek egyaránt felgyorsítják a gondolkodást és a reakcióidőt. A kutatók azt is megállapították, hogy ugyanezek a neurotranszmitterek szabadulnak fel akkor is, ha valaki egy új, kihívást jelentő feladattal küzd, ezért lehet, hogy miközben az agyműködés is hatékonyabbá válik, a motoros teljesítmény is javul.

A szakemberek azt tervezik, hogy az új ismeretek fényében megvizsgálják, vajon általuk elérhető-e, hogy az idősebbek intenzívebben mozogjanak, hiszen lehet, hogy ösztönzőleg hat a számukra, ha megtudják, hogy a mozgás hatására a gondolkodásuk is felgyorsul.