A 44 éves férfi úgynevezett „szélvakságot” szenvedett, melyet a szem külső rétegének fagyása okoz, miután a szél kiszárítja a szemet borító védő hatású könnyréteget. Amikor a férfi a futóverseny első szakaszának végén lévő orvosi ellenőrzőpontra ért, arra panaszkodott, hogy száraz a bal szeme, homályos a látása, és úgy érzi, mintha lenne valami a szemében. A vizsgálat folyamán az orvosok észrevették, hogy megfagyott a bal szaruhártyája, valamint a szemgolyója elülső része. Emiatt karcok, horzsolások alakultak ki a szem felszínén. Bal szemének egyes részei megduzzadtak, és a szemlencséje láthatóan homályos volt. Az orvosok azonnal a pihenőbe kísérték a férfit, és megvárták, hogy a duzzanat lelohadjon, és a versenyző visszanyerje normális látását. A British Medical Journal szaklapban az orvosok azt is hozzátették, hogy ha a férfi továbbra is a rossz időjárási körülmények közt maradt volna, az a szaruhártya kifekélyesedését okozta volna, ami kezelés nélkül súlyos látáskárosodáshoz vezet. A verseny során szélsőségesek voltak az időjárási körülmények, időnként havazott, a hőmérséklet pedig +5°C és nulla fok alatti hőmérsékletek között ingadozott, helyenként 120 km/órás széllökésekkel. A férfi nem viselt védőszemüveget és arcvédőt sem.

A szakfolyóiratban megjelent cikkükben az orvosok az ultramaratonok terjedésének veszélyeire hívták fel a figyelmet, amelyeket gyakran szélsőséges körülmények között szervezik. Ezek a futóversenyek a hagyományos maratonfutásnál hosszabb, több mint 42 kilométer hosszú távval indulnak. Az ultramaratonok vonzerejét csak még tovább fokozza a szeles és hideg időjárás, amit a versenyzők külön kihívásnak éreznek. Az orvosok azonban arra hívták fel a figyelmet, hogy ezek a körülmények fokozzák a szélvakság és az ehhez hasonló sérülések veszélyét, ezért feltétlenül ajánlott a versenyzőknek védőszemüveget viselniük.