Ez a hisztiotróf néven ismert folyadék energiával látja el a magzatot, illetve olyan biokémiai elemekkel, melyek nélkülözhetetlenek a terhesség első 11 hetében zajló növekedéshez. Ebben az időszakban ugyanis a magzat még túlságosan kicsi ahhoz, hogy a köldökzsinóron keresztül jusson el hozzá a szükséges tápanyag, ezért ehelyett ekkor még a méh mirigyei által termelt glikogén és cukros fehérje táplálja őt. Ezek az összetevők beszívódnak a méhlepénybe, a magzat pedig a növekedéséhez használja fel.

A kutatásban résztvevő John Aplin, a Manchester Egyetem szakembere megjegyezte, hogy az anya étrendje, illetve egyéb tényezők – például a dohányzás – befolyásolhatják ezeknek az összetevőknek a méhfalba való beépülését, sőt akár megnövelhetik a kockázatát annak, hogy a születendő gyermek később elhízott vagy cukorbeteg legyen. Aplin és csapata abortuszon átesett nők által felajánlott méheket, placentákat és embrionális szöveteket vizsgált, és egy speciális festékkel beszínezték azokat a területeket, ahol glükogént találtak a szövetekben. Azt találták, hogy a cukros molekula a méhfalon volt jelen nagy mennyiségben, ahol aztán apróbb molekulákra – például glükózra – bomlott és beszivárgott a méhfal és a méhlepény között található üregbe. Ezek után mindez felszívódott a méhlepénybe, és így az embrió hasznosítani tudta a növekedéséhez. A szakemberek azt is megfigyelték, hogy 11 hét után ez a folyamat már megszűnik, mivel ekkorra a magzat már elég nagy ahhoz, hogy a köldökzsinóron keresztül vegye fel a szükséges tápanyagokat. Alpin professzor szerint ezek a felfedezések azért is nagyon fontosak, mert a lombikkezelések hatékonyabbá tételében is sok segítséget nyújtanak, és ismét felhívják a figyelmet arra, hogy az embrió fejlődése szempontjából milyen kritikus időszak az első néhány hét.