A 18 500 beteg részvételével készült kutatásból az derült ki, hogy a béldaganatban szenvedő betegeknél, akik szokásos családorvosukhoz jártak, átlagosan egy héttel később diagnosztizálták a betegséget, mint más betegeknél. Az eredmény azért különösen aggasztó, mert Nagy-Britanniában az egyik legalacsonyabb a daganatos megbetegedések túlélési aránya Európában, és ez részben annak köszönhető, hogy a családorvosok gyakran nem veszik észre időben a tüneteket. Már néhány hét késlekedés is élet-halál kérdése lehet, mivel a daganat gyorsa átterjedhet más szervekre, ami rendkívül megnehezíti a kezelését.

A Bristoli Egyetem és a Cancer Research UK rákkutató szervezet a British Journal of General Practice szakfolyóiratban közzétett tanulmányához 2000. és 2009. között emlő-, tüdő- és béldaganattal diagnosztizált betegek adatait hasonlították össze. Kiderült, hogy az egyetlen családorvoshoz járás nem állt összefüggésben az emlő- és a tüdőrák későbbi diagnózisával, a béldaganat esetében azonban, amelyet gyakran össze lehet keverni az irritábilis bél szindrómával, átlagosan egy hetet késtek a diagnózissal. A kutatók szerint ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy az emlőrák esetében a tünetek nyilvánvalóbbak, a tüdőrák pedig hírhedten nehezen mutatható ki, mert a korai stádiumaiban gyakran nincsenek látható tünetei. A vizsgálat szerint azonban azok a családorvosok, akik „ismerik” betegüket, az új tüneteket meglévő egészségügyi panasznak, vagy akár depressziónak is nézhetik. A kutatást vezető Dr. Matthew Ridd, aki maga is családorvos, így nyilatkozott az eredményekkel kapcsolatban: „A családorvosoknak után kell követniük azokat a betegeiket, akik a rák potenciális tüneteit mutatják, hogy lehetőség szerint időben diagnosztizálhassák a betegséget. Nem biztos azonban, hogy a megszokott orvosunk a legmegfelelőbb ember arra, hogy elsőként kimutassa ezeket a tüneteket. Bizonyos esetekben ezért érdemes másodvéleményt kérni egy másik orvostól, hogy felgyorsíthassuk a diagnosztizálási időt.”