A donor szív általában olyan emberből származik, aki agyhalott, de a szíve még dobog. Ebben az esetben azonban a szerv egy olyan donortól származott, akinek a szív- és tüdőműködése már leállt, vagyis beállt nála a keringési halál. A Papworth Kórház szerint a módszerrel legalább 25 százalékkal növelhető az átültetéshez elérhető szívek száma. A recipiens, a 60 esztendős londoni Huseyin Ulucan 2008-ban kapott szívrohamot. „A műtét előtt alig tudtam járni, és nagyon hamar kifogytam a levegőből. Az életminőségem szinte nulla volt” – mondta a beteg. „A beültetés óta minden nap erősebbnek érzem magam, ma reggel is gond nélkül sétáltam be a kórházba.”

Az Egyesült Királyságban az elmúlt 12 hónapban 171 szívátültetést végeztek, de a kereslet meghaladja a kínálatot, és egyes betegeknek akár három évet is kell várniuk a megfelelő szervre. Sokan meg is halnak még az előtt, hogy elérhetővé válna számukra egy szerv. A nem dobogó szívű donorok vesét, májat és egyéb szerveket is biztosíthatnak, de mostanáig a szívüket nem lehetett felhasználni, mert az orvosok attól tartottak, hogy a szerv károsodhat. Az új eljárás keretében újraindítják a szívet a donorban öt perccel a halál után, és a szívet és a többi létfontosságú szervet vérrel és tápanyagokkal telítik testhőmérsékleten. Az átültetést végző orvoscsoport vezetője, Stephen Large elmondta, hogy a szívet körülbelül 50 percig hagyták dobogni, és a működésének monitorozásával meg tudták állapítani, hogy nagyon jó állapotban volt. A szervet ezután eltávolították és áthelyezték egy készülékbe, amely további három órán keresztül táplálta a szívet és dobogtatta, mielőtt elvégezték a műtétet a Papworth Kórházban. A szervellátó készülékkel a tüdőt, a májat és a vesét is életben lehet tartani a testen kívül.