A szakértők most kimutatták azt a gasztronómiai választóvonalat, amely életkortól az emberek szeretni kezdik a „felnőtt ételeket”. Felmérésükből az derült ki, hogy a többség 22 éves kor táján kezdi csak értékelni az összetettebb, erősebb ízeket, például a kecskesajt, a chilis szósz és az avokádó ízét. A kutatók 20 különböző élelmiszert vizsgáltak, amelyeket általában csak a tizenéves kor végén, vagy a húszas éveink elején kezdünk értékelni.

A kutatók korábban azt feltételezték, hogy az ízlésünk változása azzal függ össze, hogy a szánkban lévő ízlelőbimbók száma az életkor előrehaladásával csökken. A csecsemők születéskor természetes módon vonzódnak az édes ízhez, mert az anyatej tele van cukorral és zsírral. A csecsemők körülbelül 30 ezer ízlelőbimbóval rendelkeznek a szájüregükben, ezért az erős ízek túlságosan intenzívnek hatnak számukra. Mire elérik a felnőttkort, ennek a mennyiségnek csupán egyharmada marad meg, főként a nyelvünkön elhelyezkedve. Ez magyarázza, miért toleráljuk és élvezzük jobban az erős ízeket idősebb korban.

A Butterkist által készített felmérésben 1950 brit személyt kérdeztek meg arról, melyek azok az ételek, amelyeket gyerekként utáltak, felnőttként azonban szeretnek. Az eredményekből az derült ki, hogy a többség nehezen tudja értékelni a makrélához hasonló, erős ízű halakat gyerekként, sőt még tizenéves korban is. Az érlelt sajtok sincsenek jobb helyzetben, mivel az emberek többsége csak 21 éves kor felett kezdi igazán értékelni az ízüket. Az sem meglepő, hogy számos zöldség is előkelő helyen szerepel a listán: a spenót és a paprika is csak 21 éves kor körül kezd kellemessé válni az ízlelőbimbóink számára. A 20 „felnőtt étel” között szerepelt a chilis szósz, az uborka, a fokhagyma és a torma is. A gyermekkorban legkevésbé kedvelt íznek azonban a kecskesajt bizonyult; ezt az átlagemberek csak 28 éves kor körül kezdik értékelni. Huszonnégy éves korunk táján kezd ízleni az osztriga, és csak 25 éves korunk körül kezdjük szeretni az olajbogyót.