Az Alcohol szakfolyóiratban megjelent kísérletben Majid Afshar és munkatársai a testtömegtől függően négy vagy öt vodkát itattak meg a résztvevőkkel. Intoxikációjuk csúcspontjának elérése után húsz perccel az immunrendszerük felpörgött. Amikor azonban immunműködésüket az intoxikáció tetőpontja után kettő és öt órával újra megmérték, kiderült, hogy immunrendszerük aktivitása alacsonyabb volt, mint józanul.

A rohamivás fokozza az esések, égési sérülések, lőtt sebek, autóbalesetek és más traumás sérülések kockázatát. A traumás sérültek egyharmadánál kimutatnak alkoholt a szervezetben. A traumás sérülések kockázatnövekedése mellett a rohamivás az ilyen sérülésekből való felépülés képességét is gyengíti. Korábbi kutatások például kimutatták, hogy a rohamivás lassítja a sebgyógyulást, fokozza a vérveszteséget, és fogékonyabbá teszi a betegeket a tüdőgyulladásra és a katéter okozta fertőzésekre is. A rohamivók ráadásul nagyobb valószínűséggel halnak bele a traumás sérülésekbe is. A Dr. Afshar vezetésével végzett új kutatás a rohamivás újabb lehetséges káros hatására világít rá.

Az alkoholfogyasztók általában megértik, hogy a rohamivás módosítja a viselkedést. „Azt azonban már kevesebben tudják, hogy az alkohol más területeken is súlyos károkat okoz, például az immunrendszerben” – tette hozzá a tanulmány társszerzője, Elizabeth Kovacs, az egyetem alkoholkutató programjának vezetője.

Az amerikai Alkoholfüggőség és Alkoholizmus Nemzeti Kutatóintézete a rohamivást úgy határozza meg, mint elegendő alkoholmennyiség elfogyasztását ahhoz, hogy a véralkoholszint elérje vagy meghaladja a 0,08 szintet (az USA törvényei szerint ez az autóvezetéshez engedélyezett határérték). Ez jellemzően nők esetében négy, férfiak esetében pedig öt ital két órán belül történő elfogyasztása után következik be. Az Egyesült Államokban minden hatodik felnőtt iszik rohamokban havonta körülbelül négyszer, de a rohamivás a 18-34 éves korosztályban ennél sokkal gyakoribb.