Legalább is ezt állítja Jacob Nota és Meredith Coles, az amerikai Binghamton Egyetem kutatói, akik a Cognitive Therapy and Research szakfolyóiratban közzétett tanulmányukban azt írják, azokat az embereket, akik kevesebbet alszanak, és késő éjjel fekszenek le, gyakran jobban elborítják a negatív gondolatok, mint azokat, akik rendszeres alvási mintát követnek. Akkor mondjuk, hogy valakinek ismétlődő negatív gondolatai vannak, amikor olyan zavaró, pesszimista gondolatok gyötrik, amelyek ismétlődően felbukkannak az elméjükben. Úgy érzik, mintha ezeket a gondolatokat csak kismértékben tudnák kontroll alatt tartani. Emellett túlságosan aggódnak a jövő miatt, sokat merengenek a múlton, és bosszantó, tolakodó gondolatok gyötrik őket. Az ilyen gondolatok jellemzően olyan emberekben jelentkeznek, akik általános szorongásos zavarban, major depresszióban, poszttraumás stressz-betegségben, kényszerbetegségben vagy szociális szorongásos zavarban szenvednek. Ezek a személyek általában alvászavarokkal is küzdenek.

A korábbi kutatások már összefüggésbe hozták az alvászavarokat az ilyen ismétlődő negatív gondolatokkal, különösen olyan esetekben, amikor a beteg nem alszik eleget. Nota és Coles ezeket a kutatásokat próbálták megismételni, és továbbfejlesztve kideríteni, fennáll-e valamilyen összefüggés az ilyen ismétlődő gondolatok jelenléte és a lefekvés tényleges időpontja között.

A szakértők száz fiatal felnőttet kértek fel az egyetemen, hogy töltsenek ki egy sor kérdőívet, és végezzenek el két számítógépes feladatot. Eredményeik azt mutatták, hogy azok a személyek, akik rövidebb ideig alszanak, és később fekszenek le, gyakran több ismétlődő negatív gondolatot tapasztalnak, mint mások. Az összefüggés azokra a hallgatókra is igaznak bizonyult, akik éjszakai baglyoknak írták le magukat.