Friedman szerint azok a nomádok, akik kalandvágyók, hiperaktívak és impulzívak voltak, nagyobb eséllyel élték túl az időjárás és a vadászat viszontagságait. „A tipikus ADHD-tüneteket manapság problémaként érzékeljük, de a paleolit korban ők lehettek a sikeremberek” - állítja Friedman professzor, aki a kenyai ariál nevű törzs körében végzett kutatások alapján jutott a fenti megállapításra. A New York-i Northwestern University éveken át a törzs letelepedést választó tagjait tanulmányozta, míg a többiek nomádok maradtak. Kiderült, hogy azok az emberek, akiknél az ADHD-vel összefüggésbe hozható DRD4 7R génvariáns megjelent, sikeresebbnek bizonyultak a nomád életforma követőjeként: kalandvágyóak, kíváncsiak, nyitottak és impulzívak voltak, ami nagy mértékben segítette őket a túlélésben.

Kiderült, hogy az ADHD-vel küzdő nomádok jobban tápláltak, fürgébbek, jobb a reakcióidejük, míg a hasonló génvariánssal rendelkező telepesek alultápláltak, stresszesebbek. „Úgy tűnik, az ADHD az emberiség történelme során a nomádok túlélését volt hivatott segíteni, de ha letelepszünk, ez hátránnyá válhat” - foglalta össze a kutatás lényegét Friedman professzor a New York Times-ban.