Dr. Josie Malinowski, a Bedfordshire Egyetem munkatársa kollégáival 16 embert kísért figyelemmel, akiket alvás közben szemellenzővel és érzékelő monitorral láttak el, majd az éjszaka során valamennyiüket négy alkalommal felébresztették. Másnap reggel mindenkit megkértek arra, hogy idézzék fel, mint álmodtak, és hogy az álmuk mennyiben kapcsolódik a valós hétköznapjaikhoz.

A válaszok alapján kiderült, hogy az alvás kezdeti szakaszában az álmoknak még igen sok köze volt az előző nap látott filmekhez, olvasott könyvekhez, a későbbiek pedig már inkább a napi történésekkel álltak kapcsolatban, és egyre valószínűtlenebbek voltak. Sokan nem is értették, hogyan tudták azt álmodni, amit álmodtak, pedig az álom minden esetben az álmodóról árul el dolgokat.

Amint azt dr. Malinowski elmondta, az alvásnak két szakasza van, a REM-alvás és a nem REM-alvás. Utóbbi szakasz az, ami alatt immunrendszerünk helyreáll és megerősödik, előbbi alatt pedig az érzelmeink kerülnek előtérbe, illetve ez az a szakasz, amikor álmodunk is. Ha előzőleg elsősorban negatív érzelmeket dolgoztunk fel, akkor könnyen lehet, hogy az álmok rémálmokká válnak, de legalábbis nem a legkellemesebb élményeket okozzák. A különös álmok hátterében állhat egyszerűen az időjárás is, vagy az, hogy éppen valamilyen betegséggel küzdünk, netán lázasak vagyunk, sőt egyes vizsgálatok szerint a menstruáció előtti napokban is gyakoribbak a rossz álmok.

Egy korábbi kutatás arra is rámutatott, hogy a légzési gondokkal küzdők gyakran álmodnak arról, hogy megfulladnak, azoknak pedig, akik izzadékonyak, sokszor álmaikban is megjelenik ez a probléma, agyunk ugyanis álmunkban azokat a problémákat igyekszik feldolgozni, melyek napközben is aggasztanak minket, ám amikről nehezen beszélünk. Az álmoknak ilyen szempontból terápiás szerepe is van, hiszen segítenek abban, hogy képeken keresztül dolgozzunk fel egy olyan problémát, amit szavakon keresztül nem tudunk.