A hastánc az egyik legősibb táncforma, melyet a has és a csípő ritmikus mozdulatai jellemeznek. Bár nem tudni, pontosan honnan ered, általában a Közel-Kelettel hozzák összefüggésbe. Az ausztrál Flinders Egyetem a Sex Roles szaklapban közzétett, Marika Tiggemann vezetésével készült tanulmányából kiderül, a korábbi kutatások már kimutatták, hogy az egzotikus táncosokhoz képest az utcai és a modern táncosok jobban elfogadják a testüket. A hastáncosok testkép tudatát és a tevékenységgel összefüggő érzéseit azonban eddig nem vizsgálták. Tiggemann és munkatársai ebből kiindulva 112 hastáncost és 101 olyan egyetemi hallgatót toboroztak Adelaideből, akik soha nem próbálták ki ezt a tevékenységet. Az összes résztvevőt arra kérték, hogy töltsenek ki egy kérdőívet, amelyben arról kérdezték őket, hogyan éreznek a saját testükkel kapcsolatban, mit gondolnak, mások hogyan ítélik meg az ő testület, és mit gondolnak a férfiaktól kapott figyelemről.

Az eredmények azt mutatták, hogy a hastáncosok nagyobb valószínűséggel rendelkeztek pozitív testkép tudattal, és kisebb valószínűséggel érezték rosszul magukat általános megjelenésüket illetően, mint az egyetemi hallgatók. A hastáncosokat ezen kívül kevésbé befolyásolta az is, hogy másik mit gondolnak az ő testükről. A férfiak figyelmét illetően az derült ki, hogy a hastáncosok nem élvezték ezt a figyelmet jobban, mint az egyetemi hallgatók, ami arra utal, hogy a nők nem feltétlenül azért vesznek részt ebben a tevékenységben, hogy vonzóbbnak érezzék magukat, illetve vonzóbbnak tűnjenek mások szemében.