A szakértők szerint a félelem generációról generációra öröklődhet, és ennek elsődleges útvonala az anya és gyermeke között húzódik. Az amerikai kutatók a „félelem szagának” vizsgálata közben patkánykísérletükben kimutatták, hogy az újszülött patkányok úgy tanulják meg, mitől kell félniük, hogy kiszagolják az anyjuk által kiadott szagokat. A szakértők úgy vélik, hogy az emberek esetében is valami hasonló történik, a csecsemők édesanyjuk hangjának, arcának, mozdulatainak, sőt a szagának változásait is érzékelik.
Jacek Debiec, a New York-i Orvostudományi Egyetem gyermekpszichológusa a Proceedings of the National Academy of Sciences szaklapban közzétett kutatáshoz először megtanította a kísérleti patkányokat arra, hogy féljenek a borsmenta illatától. Ezután az állatokat pároztatták, majd már utódaik jelenlétében újra bevezették hozzájuk a borsmentaillatot. A kicsinyek hamar átvették anyjuk félelmét, sőt még a „tinédzser” korú patkányok is mindent megtettek azért, hogy elkerüljék a menta szagát. Az újszülöttek süketek, vakok, és alig tudnak mozogni, ezért valószínűsíthető, hogy anyjuk az ijedtségtől kiváltott szagát érezhették meg. Az eredmény azért nagyon fontos, mert a fiatal patkányok általában képtelenek arra, hogy megtanulják a veszélyeket. „A patkánycsecsemők az első időszakban immunisak a környezeti veszélyekkel kapcsolatos információk tanulásával szemben” – magyarázta Dr. Debiec. „Ha azonban az anyjuk a veszélyre utaló információ forrása, képesek tanulni tőle, és tartós emlékeket alakítanak ki.”
A kutatók úgy vélik, hogy az ember csecsemők is megtanulják édesanyjuk egyes félelmeit, és ezek némelyike egészen fiatal korban történik. Ilyen példa a fogorvostól való félelem, az erőszaktól való félelem és a szélsőséges szégyenlősség. Ha az édesapa gondoskodik többet a csecsemőről, az ő félelmei is átvihetők a gyermekre.