Egyéni hajlam

Ugyanúgy, ahogy léteznek alacsony és magas emberek, vannak olyanok, akiknek könnyen kiszárad a bőre, és olyanok, akik szinte nem is ismerik ezt a problémát. Ismeretesek azonban szélsőséges állapotok is, mint például az ekcémás gyermekeké, akiknek a bőre nagyon hajlamos a kiszáradásra, ami kínzóvá fokozhatja az amúgy is erős viszketést. Még gyakoribb példa az életkor előrehaladtával kiszáradó bőr.

Idősebb korában gyakorlatilag mindenkinek egyre hajlamosabb a bőre a kiszáradásra.

A környezet

Közismert tapasztalat, hogy hidegben könnyen kiszárad a védtelen bőr (különösen a kézen és az arcon). Ugyancsak gyakori, hogy télen a jól fűtött, alacsony páratartalmú lakásban arra ébredünk, hogy szinte szomjas a bőrünk.

Védekező mechanizmusok

Környezeti ártalmak ellen a bőr védi magát, sőt nemcsak önmagát, hanem tulajdonképpen az egész szervezetet. Megfigyelhetjük, hogy ha például napraforgóolajjal bekenjük, nem szárad ki. Mégsem érezzük kellemesnek a bőrünkre kent olajat vagy más zsiradékot, mert ezek az anyagok akadályozzák az izzadság elpárolgását, és a bőrlégzést is gátolják. A szervezet látszólag hasonlóan védekezik: a bőrben lévő mirigyek zsíros anyagokat termelnek, amelyekről azt gondolhatnánk, hogy megakadályozzák a víz elpárolgását.

Miért sokkal kellemesebbek ezek a ("saját") zsírok, mint a fizikailag hasonló olajok? Ennek oka az, hogy a szervezet saját védőanyagai (ellentétben például sok növényi olajjal) elágazó szerkezetűek, és emiatt a védőréteg nem zárja le a felszínt, így az izzadság is el tud párologni és a bőrlégzés sem akadályozott. Ha azonban ilyen hálószerű a védő zsírréteg, hogyan tudja megakadályozni a kiszáradást? Úgy, hogy valójában nem a vizet "tartja benn" a bőrben, hanem olyan kis molekulákat, amelyek a vizet megkötik. A modern kozmetikumok a bőrnek ezt a védő mechanizmusát próbálják helyreállítani, illetve utánozni.