A pszichológusok szerint a nyugati és a keleti kultúrákra egyaránt jellemző, hogy egyesek kerülik a boldogságot, mert meg vannak győződve arról, hogy ettől rosszabb emberek, és mások önzőnek, unalmasnak vagy felszínesnek tartják őket. Dr. Mohsen Joshanloo és Dr. Dan Weijers, az új-zélandi Victoria Egyetem pszichológusai így magyarázták a jelenséget: „Sok egyén és kultúra valóban hajlamos elkerülni különböző okokból a boldogságot, különösen szélsőséges formáiban. A boldogság negatív következményeivel kapcsolatos hiedelmek egy része a túlzásokból ered, és gyakran áll a hátterében valamilyen babonás elképzelés. Ha azonban figyelembe vesszük a még a domináns kulturális trendek esetében is megjelenő egyéni eltéréseket, egyetlen kultúrában sem általánosak ezek a hiedelmek.”

Az új-zélandi kutatók szerint a sorsunkkal való elégedettség nagyobb valószínűséggel lehet végcél a nyugati emberek számára, mint a más kultúrákban élők esetében. A Journal of Happiness Studies szaklapban publikált kutatás első ízben vizsgálta az érzelmi elégedettségtől való tartózkodás jelenségét, és azt, miért reagálnak a különböző kultúrákban eltérően a boldogságra. Dr. Joshanloo és Dr. Weijers szerint kulturális jelenség, hogy bizonyos emberek számmára a boldogság nem az elsődleges érték. A kutatók úgy vélik, hogy ha valaki olyan kultúrában nevelkedik, amely nem értékeli a boldogságot, ez arra ösztönzi az egyént, hogy kerülje azt. Bár a nyugati és a többi kultúrában is előfordul a boldogság kerülése, a boldogságot a nyugati kultúra nagyobbra értékeli.

A nyugati kultúrákra jellemzőbb, hogy az embereket a boldogság maximalizálása és a szomorúság minimalizálása motiválja. Más kultúrákban azonban nem értékelik ilyen nagyra a boldogságot. A harmónia és az alkalmazkodás gyakran összeütközésbe kerül a személyes boldogság és az individualista értékek keresésével.