A végstádiumú daganatos betegeknél már nem cél a teljes gyógyítás, csupán a szenvedések enyhítése, illetve a túlélés megnövelése – pontosan ezt a célt szolgálja a palliatív kemoterápia. Mindazonáltal, Dr. Holly Prigerson és munkatársai kimutatták, hogy azok, akik életuk utolsó szakaszában palliatív beavatkozásban részesülnek, jóval nagyobb arányban esnek át invazív orvosi beavatkozáson (például újraélesztés, mesterséges lélegeztetés), mint azok, akik nem. Vagyis ezek a betegek nem oly módon halnak meg, mint ahogy szeretnének.

A kutatók egy szövetségi tanulmány adatait elemezték ki, 386 betegre kiterjedően. A hat évet átfogó periódus terminális daganatos betegekkel és ellátásukkal foglalkozott, számba véve az életminőséget, illetve pszichoszociális faktorokat is. Megállapították, hogy a palliatív kemoterápiában résztvevő betegek kevésbé beszélnek orvosaikkal arról, hogy ne élesszék őket újra. Ezen páciensek 68 százaléka hal meg olyan körülmények között, mint szeretne, szemben a palliatív kezelésben nem részesülők 80 százalékával. Az előbbi csoport 47 százaléka otthon hal meg, míg az utóbbinál ez az arány 66 százalék. Az előbbi csoport betegeinél 11 százalékban a halálozás helye az intenzív osztály, míg az utóbbiaknál az arány csupán 2 százalékos. A részben etikai probléma feloldására további vizsgálatok szükségesek.