A problémák 14 éves kora körül jelentkeztek, amikor nem tudott mit kezdeni hirtelen megnőtt melleivel, utálta, hogy az osztályban a fiúk ezzel cikizik, az utcán pedig utána fütyültek a férfiak. A sportot is abbahagyta, mivel úgy érezte, ebben is akadályozzák mellei, nem sokkal később pedig depressziós lett, és az egyetlen megoldást abban látta, ha minél soványabbra fogy. Egy sikertelen öngyilkossági kísérletet követően gyerekpszichológushoz került, aki antidepresszánsokat írt fel neki, ami időszakosan javított a hangulatán, ám elfedte azt a tényt, hogy a lány fokozatosan egyre kevesebb kalóriát vett magához, miközben igyekezett minél többet mozogni.

Természetesen eredeti célját, hogy a mellei kisebbek legyenek, így sem érte el, ám legalább azt érezte, hogy kontrollálni tudja az életét. 16 évesen, amikor akkori főnöke a McDonalds'-ban, ahol dolgozott, meghallotta, hogy a wc-ben hányt, szólt az anyjának, aki ismét pszichiáterhez vitte, és itt hamar kiderült, hogy Leanne anorexia nervosában szenved. A viszonylag sikeres terápiát követően Tenerifén talált állást, ám ott a számtalan gyönyörű nyaraló nő között csak tovább erősödött benne az érzés, hogy még vékonyabb legyen. Mivel szüleitől is távol volt, senkinek nem tűnt fel, hogy ismét semmit nem eszik, egészen addig, míg néhány hónap elteltével a teljes kimerültségtől válságossá nem fordult az állapota.

Hét hónapnyi kezelés után, közel 51 kg-osan engedték ki a kórházból, ám a lány hamarosan visszaesett. Már vizet sem mert inni, miközben napi öt órákat sportolt, így 25 évesen és alig 31 kg-osan ismét a kórház falai között találta magát. A gyógyulás felé vezető úton az egyik mérföldkő az volt, mikor Paula, egy lány, akivel a kórházban ismerkedett meg, belehalt az anorexiába. Leanne elhatározta, hogy ez vele nem fog megtörténni, és ebben csak megerősítette őt a hír, hogy felvették a Glasgow Művészeti Iskolába, ahol terméktervezést tanulhatott.

A lány elkezdett balettozni és korcsolyázni, ami sokat segített neki abban, hogy ne csak az ételek körül forogjanak a gondolatai, és ma már – ismét 51 kg-osan – úgy érzi, képes a betegségét kontroll alatt tartani. „Örülök, hogy kigyógyultam az anorexiából, de a testemen nyomott hagyott ez az időszak. A veséim rettenetes állapotban vannak, és nagy valószínűséggel gyerekem sem lehet soha, de legalább élek” – összegezte a történteket Leanne.