Bronnie Ware, aki hospice házban ápolt betegeket életük utolsó néhány hetében, arról számolt be, meglepő, milyen sok haldokló bánja meg halálos ágyán ugyanazokat a dolgokat. Az talán nem újdonság, hogy leginkább az élet egyszerű részleteire gondolunk megbánással, például arra, miért nem tartottuk a kapcsolatot a barátainkkal, vagy miért nem voltunk őszinték önmagunkhoz. A volt ápolónő arról is beszámolt, hogy a férfiak többsége sajnálta, hogy túl keményen dolgozott, sokan pedig azt bánták meg, hogy nem volt bátorságuk gyakrabban kimutatni az érzelmeiket.

Bronnie Ware a munkája során átélt élményektől megihletve írta meg könyvét The Top Five Regrets Of The Dying: A Life Transformed By The Dearly Departing (Az öt dolog, amit a haldoklók leggyakrabban megbánnak: hogyan változtatja meg az elmúlás az életet) címmel. Az ápolónő így írt betegeiről: „Én azokat az embereket láttam el, akik hazamentek meghalni, és rendkívül értékes időszakot osztottak meg velem. Az emberek hatalmasat nőnek a halál árnyékában, és néhány változás egyszerűen fenomenális. Mindenki érzelmek egész sorát tapasztalja meg, a tagadástól a félelmen, a dühön, a megbánáson, a még több tagadástól a legvégén bekövetkező elfogadásig. Végül azonban minden egyes betegem megtalálta halála előtt a lelki békéjét.” „Amikor arról kérdeztem őket, mit bántak meg, vagy mit tettek volna másképp az életükben, újra meg újra ugyanazok a témák merültek fel” – mondta Ware. Az ápolónő szerint az idősek a következő öt dolgot bánták meg a leggyakrabban:

Bárcsak lett volna bátorságom, hogy önmagamhoz hűen éljem az életemet, ne mások elvárásai szerint!

Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat!

Bárcsak lett volna bátorságom kifejezni az érzelmeimet!

Bárcsak tartottam volna a kapcsolatot a barátaimmal!

Bárcsak hagytam volna, hogy boldogabb lehessek!