A legkisebb koraszülött csecsemők gyakran hetekig küzdenek az életükért az intenzív osztályon, miközben szüleiket a későbbi fizikai és mentális rendellenességek lehetősége aggasztja. A kutatók azonban most némileg megnyugtató hírrel szolgálnak: bár a szélsőségesen koraszülött csecsemők valóban több egészségügyi, társadalmi és gazdasági nehézséggel szembesülnek gyermekkorukban és fiatal felnőttkorukban, a többségük mégis elégedett felnőttként az életével.A kutatást vezető Dr. Brian Darlow, az új-zélandi Otago Egyetem professzora szerint ez az önértékelés lehet tulajdonképpen a legfontosabb tény ebben a kérdésben. Darlow és munkatársai 230 olyan fiatal felnőttet követett nyomon, akik rendkívül alacsony születési súllyal, legfeljebb 1,5 kilogrammal születtek. Az 1986-ban született fiatal felnőttek kérdőív segítségével válaszoltak az életükkel, szociális körülményeikkel és egészségi állapotukkal kapcsolatos kérdésekre.

A Pediatrics decemberi kiadásában megjelenő tanulmányhoz a szakértők 69 ugyanilyen életkorú, de normális testsúllyal született személyt is kikérdeztek. A koraszülöttek csoportként tekintve nem jutottak olyan mértékben előre az oktatásban, mint normális születési súlyú társaik. Körülbelül fele olyan valószínűséggel szereztek főiskolai diplomát. Nagyobb valószínűséggel állították azt is, hogy nincsenek barátaik vagy partnerük, illetve hogy szexuálisan nem aktívak. Ezen kívül több egészségügyi problémájuk és kórházi kezelésük is volt. A kutatók azonban elmondták, hogy ezekért a statisztikai eltérésekért főként a rendkívül alacsony születési súlyú koraszülöttek azon 10 százaléka volt felelős, akik 7-8 éves korukban súlyosabb mentális vagy fizikai fogyatékosságban szenvedtek. Általában véve azok a gyerekek, akik jól teljesítettek az általános iskolában, felnőttként is jól megállták a helyüket. Nem mutattak eltérést a droghasználat, a bűnelkövetés, vagy a mentális illetve magatartási zavarok tekintetében sem. Ami azonban a legfontosabb, a rendkívül alacsony születési súlyúak ugyanolyan pontszámot értek el az önbecsüléssel és az életükkel kapcsolatos elégedettséget illetően, mint normális születési súlyú társaik.