Egy kutatócsoport tagjai nemrég a grúz Dmanisziben tanulmányozták az Afrikán kívüli emberfélék állkapcsait. A tudósok ínybetegségekre utaló bizonyítékokat is felfedezték a maradványokon, amit valószínűleg valamilyen kezdetleges fogpiszkáló ismételt használata okozhatott. A tudósok szerint a vizsgálati eredmények segíthetnek megmagyarázni az emberfélék fogazatának sokszínűségét. A szakértők új törvényszéki orvosszakértői módszereket felhasználva vizsgálták meg az európai emberek őseiként számon tartott emberfélék fogazatát.

A fogak vizsgálatából eddig is rengeteget tudhattunk meg elődeink étkezési szokásairól és életkoráról, az azonban mostanáig tisztázatlan volt, hogy hogyan lehetséges, hogy a Grúziában talált emberfélék állkapcsai ennyire változatosak voltak. "Az emberfélék állkapcsainak maradványaival foglalkozó tudósoknak nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk a fogak kopására és az egyedek életkorára - nyilatkozta Aniu Margvelashvili, a svájci Zürich Egyetem kutatója - A progresszív fogkopás az egyed életének előrehaladtával átalakíthatja az állkapocs alakját, ezért elképzelhető, hogy a szakértők más fajoknak tulajdonosítanak egy-egy maradványt. A most megvizsgált, fogpiszkálót használó egyed fiatal volt, és a fogain még nem jelentek meg a kopásnyomok. A fogak és az íny között egy sérült területet, valamint apró, henger alakú sebeket fedeztünk fel, amik a fogpiszkáló használatára utalnak - tette hozzá a szakember.

A kutatók az egyik legnagyobb, jó állapotban fennmaradt leletgyűjteményből vizsgáltak meg négy állkapcsot. A Dmaniszi ásatások során a tudósoknak rengeteget sikerült megtudniuk az emberfélék Afrikából való kivándorlásáról. "Nagyon ritkán találunk egy ásatáson négy épen maradt állkapcsot. Ennek segítségével olyan részleteket sikerült megtudnunk elődeinkről, mint korábban soha" - nyilatkozta David Lordkipanidze, a Grúz Nemzeti Múzeum munkatársa. "A tudósok gyakran az addig ismeretlen tulajdonságokkal rendelkező egyedeket más fajokként tartják számon. Most azonban sikerült bizonyítanunk, hogy már egy csoporton belül is mekkora eltérések lehetnek az állkapcsok között. Ez ismét bebizonyította, hogy az emberi fejlődés milyen összetett dolog." - tette hozzá.

Az azonban még mindig nem világos, hogy a dmaniszi emberfélék melyik fajba sorolhatók. A tudósok korábban úgy gondolták, hogy ez a faj az Afrikából elszármazott Homo erectus, de a dmaniszi emberfélék jelentősen különböznek a felegyenesedett, nagyobb aggyal rendelkező H. erectustól. A dmanisziak ugyanis alacsonyak, hosszú karúak, kisebb agyúak és vékony szemöldökűek. A maradványokra ezért gyakran Homo georgicusként, azaz grúz emberként hivatkoznak. Louise Humphrey, a londoni Természettudományi Múzeum munkatársa szerint a tudósokat régóta izgatja, hogy az ásatásokon talált állkapcsok hogyan lehetnek ennyire változatosak. "A mostani kutatások bizonyítják, hogy a fogkopás, és a rendszeres eszközhasználat is hozzájárulhat az állkapocs módosulásához."