A Bécsi Egyetem orvosi karának munkatársai 21 „szent” forrás és 18 templom szentelt vízének összetételét elemezték többször is az év során. Az összegyűjtött minták mindössze 14 százaléka nem tartalmazott székletből származó szennyeződést, s egyikük sem volt emberi fogyasztásra alkalmas. A források nemcsak székletből származó szennyeződést rejtettek – ami a nem megfelelő higiénia következménye –, de mezőgazdasági felhasználású nitrátokat és olyan kórokozókat is, amelyek gyulladásos hasmenést okozhatnak. „Figyelmeztetnünk kell az embereket, hogy ne igyanak ezekből” – mondta Alexander Kirschner mikrobiológus.

A szent források és a szentelt vizek fogyasztása a középkorra nyúlik vissza, amikortól fogva gyógyító hatást tulajdonítanak neki. Abban az időszakban a városok higiénés körülményei annyira rosszak voltak, hogy a lakosság állandóan hasmenéstől és más problémáktól szenvedett. „Ha találtak egy eldugott forrást az erdőben, amelyhez még nem jutottak el a szennyező anyagok, néhány napi fogyasztást követően csillapodtak a tünetek” – magyarázta a szakértő, aki szerint napjaink kifogástalan minőségű ivóvize mellett éppen ellenkező hatás figyelhető meg. A tanulmányban megnevezésre kerül néhány megoldási javaslat, például a szentelt vizek rendszeres cseréje a templomokban. Egy olasz pap feltalálta a szenteltvíz-adagolót, amely az alá nyújtott kézbe cseppeket adagol, így nincs szükség az ujjak belemártására – jegyezték meg az osztrák tudósok.