A sebgyógyulás annál zökkenőmentesebb, minél előbb kap ellátást a sérült a sebzés után. Ha a sérülés csak a bőr felső rétegét, a hámszövetet érinti, akkor házilag is kezelhető.
A seb környékét és a sebet folyó vízzel tisztítsuk meg, ha szükséges, fertőtlenítsünk, majd válasszunk olyan jól rögzíthető, nem csúszkáló sebtapaszt, amely védi a sebet a mechanikai hatásoktól, illetve a kórokozók bejutásától. A seb gyógyulási folyamatát így gyorsíthatjuk.
A súlyosabb, mélyebbre hatoló sérülésekkel, az erősen szennyezett, illetve a harapott, szúrt, roncsolt sebekkel, nagyobb égési sérülésekkel orvoshoz kell fordulni. A szaksegítség megérkezéséig azonban ezek ellátását is meg kell kezdeni. A legelső teendő a seb megtisztítása és fertőtlenítése. Lehetőleg folyó vízzel mossuk le a seb környékéről a szennyeződéseket, ha erősen vérzik a seb, steril kötszerből készített nyomókötéssel állítsuk el. Égési sérülések esetén hideg folyóvízzel hűtve csillapítható az érintett bőrfelület fájdalma. Sérülés esetén azonnal beindul a szervezet öngyógyító mechanizmusa. A sebgyógyulás tulajdonképpen egy speciális gyulladásos folyamat, amely a szövethiány pótlásához, a kötőszövet hegesedéséhez és a hámszövet regenerációjához vezet. A sebellátás feladata ezt az öngyógyító folyamatot segíteni, a gyulladásos reakciót lerövidíteni és az esetleges kóros következményeket minimalizálni. Ha vérzés is van, vagyis az erek is sérültek, akkor az önvédelmi mechanizmus az érben is fellép: az erek simaizmai összehúzódnak, elzárják a vér útját és aktivizálódnak a véralvadási faktorok is. A fibrinszálakban megtapadó vérlemezkék „betapasztják” az érfal sérülését, majd az érfal regenerálódása után ez a kis záró érrög feloldódik. Közben az immunrendszer falósejtjei (makrofágok és granulociták) eltakarítják a szervezetbe került idegen testeket, a roncsolt, elhalt saját szövetdarabokat, és elkezdődhet a sérült szövetek regenerációja is.
Hámosodás, hegek
Rövid idő alatt és gyakorlatilag nyom nélkül gyógyulnak a csupán a legfelső bőrréteget, a hámszövetet érintő sérülések, a karcolások, horzsolások. A sebecskékből szivárgó majd megszáradó vérből és nedvből pörk jön létre, ami egészen addig fedi-védi a sérülést, amíg az teljesen nem regenerálódik. A pörk leválásakor alatta vékony, piros friss hámréteg látható, de ez hamarosan megvastagodik és elhalványodik. Hamar megtörténik a sebgyógyulás a vágott vagy metszett sebek esetén is, mivel ezeknél a seb szélei élesek, összeilleszthetők, a sebüreg pedig tiszta, nincsenek benne roncsolt szövetmaradványok. Az összesimított sebszélek között gyorsan kialakulnak a kötőszövetes hidak, sarjszövet jön létre, a hámosodás után csak minimális heg marad. A sarjszövet teljes beépülése, idegekkel, rugalmas rostokkal átszövése, érzékennyé, rugalmassá válása valamivel hosszabb folyamat. A bőr hámrétege és a nyálkahártya a teljes értékű, ún. regeneratiós szövettel gyógyul. A kötőszövetek azonban, vagyis a zsírszövetek, az izmok, a csontok, az inak, az idegek illetve az érfal az ún. reparatiós, vagyis hegszövettel gyógyul, amely nem válik teljes értékűvé, bizonyos funkciókat nem tud ellátni. A hegszövetben például nincsenek a bőrre egyébéként jellemző verejtékmirigyek, szőrtüszők, pigmentek.