A kisgyerekek agya még rendkívül képlékeny, ezért környezetük, valamint a körülöttük zajló események mind jó, mind rossz irányba képesek formálni azt. Az eddig is közismert volt, hogy a bántalmazás vagy a szerető szülők nélkül, intézetben történő felnövekedés által okozott stressz nyomot hagy a kicsik fejlődésén, ám a mostani vizsgálat arra hívja fel a figyelmet, hogy még az előbbieknél jóval enyhébb feszültség is kihatással lehet rájuk. A tanulmányt készítő Alice Graham, az Oregon Egyetem munkatársa elmondta, kollégáival annak akartak utánajárni, vajon egy teljesen általános, a mindennapokban is gyakran jelentkező esemény, vagyis a szülők közötti konfliktus is hatással van-e a csecsemők agyfunkcióira. Ennek érdekében húsz 6 és 12 hónapos kor közötti alvó kisgyerek agyát figyelték meg MRI segítségével, miközben értelmetlen mondatokat játszottak be nekik egy felnőtt férfi hangján, amely hol nagyon dühös, hol csak kicsit mérges, hol semleges érzelmeket tükrözött.

A vizsgálat kimutatta, hogy az alvó csecsemők agya mindhárom esetben más és más aktivitást mutatott, ráadásul az is kiderült, hogy azok a gyerekek, akik – az anyák beszámolói alapján - feszült környezetből érkeztek, érzékenyebben reagáltak a nagyon dühös hangokra, mint azok, akik nyugodt, békés otthonban éltek. Az MRI kimutatta, hogy a feszültségre az agy elülső cinguláris kérge, a talamusz és a hipotalamusz is érzékenyen reagált, mely területekről korábban már állatkísérletekkel is bebizonyították, hogy fontos szerepük van a korai életszakaszban tapasztalt stressz kezelésében. Amint azt Graham hangsúlyozta, vizsgálatuk alapján valószínűsíthető, hogy már az egészen kicsi gyerekek is tisztában vannak a szüleik közötti feszültségekkel, és ezek a konfliktusok hatással lehetnek arra, miként kezeli agyuk a stresszt és a különféle érzelmeket.