Egy Ausztráliában, közel 130 szakember közreműködésével végzett felmérés során arra derült fény, hogy a vizsgálatban résztvevők 27 százaléka találkozott már számos esetben szülői túlféltéssel, 65 százaléknak szintén volt már több ilyen tapasztalata, és csupán 8 százalék számolt be arról, hogy még nem fordult elő a gyakorlata során, hogy olyan szülővel találkozott volna, aki túlságosan is óvta volna gyermekét. Judith Locke, a Queensland Műszaki Egyetem (QUT) kutatója szélsőséges példákról számolt be: amikor például a szülő még a tízéves gyerekének is felszeleteli a húst, vagy a 17 évesnek nem engedi, hogy egyedül menjen iskolába, netán konfrontálódik más szülőkkel, hogy az ő gyermekét miért nem hívták el egy szülinapi zsúrba.
Locke hozzátette, hogy a szülői túlféltés három kategóriába osztható. Az egyik, amikor a szülő megpróbál a gyermeke legjobb barátja lenni, úgy véli, gyermekének mindig igaza van, és szükségét érzi, hogy állandó kapcsolatban álljon vele. A másik, amikor úgy próbálja gyermekét támogatni a szülő, hogy semmilyen követelményt nem támaszt irányába, taxisofőrként fuvarozza mindenhova, minden óhaját teljesíti, és sokszor az iskola részéről elvárt fegyelmet sem tartja betartandónak gyermekére nézve. A harmadik típusú szülő, aki túl nagy elvárásokat támaszt gyermeke felé mind a tanulmányai terén, mind az élet egyéb területén, és gyermeke minden szabadidejét betáblázza különórákkal és programokkal.
Noha a szülők többnyire jó szándékkal teszik mindezt, az ilyen gyerekek sokszor egyáltalán nem lesznek életrevalóak, és később nem állják meg a helyüket az életben, mivel mindig mindent megcsináltak helyettük, ugyanakkor sokszor nagyon önzővé is válnak, mivel megszokták, hogy otthon körülöttük forgott az élet, így elvárják, hogy mindenki ugyanígy álljon hozzájuk. Az Australian Journal of Guidance című lapban közzétett tanulmány arra is rávilágít, hogy az iskolák számára nagy küzdelmet jelent ezeknek a túlféltett gyerekeknek, illetve igen nagy elvárásokkal érkező szüleiknek a kezelése, és noha a jelenség mindig is létezett, az utóbbi időben egyre nagyobb teret kapott, és néha úgy tűnik, mintha a gyerekek túlféltése és istenítése vált volna mára az ideális szülői magatartássá.