David P. Soskin, a Massachusetts Általános Kórház és a bostoni Harvard Egyetem Orvosi Karának munkatársa kollégáival együtt olyan korábbi tanulmányokat nézett át, melyek az antidepresszánsoknak a beteg pozitív affektivitására – azaz arra, hogy az illető milyen gyakran tapasztal pozitív élményeket –, illetve negatív affektivitására – azaz arra, hogy valakinél milyen gyakoriak a negatív hangulatok és érzelmek – gyakorolt hatásaival foglalkoztak.

Emellett két olyan ide vonatkozó hipotézissel is előálltak, melyek magyarázatul szolgálhatnak az antidepresszánsok fenti hatására. Az egyik hipotézis szerint a gyógyszerek az érzelmi temperamentum befolyásolása révén hatnak, a másik szerint pedig a pozitív és negatív affektivitásra fejtik ki hatásukat.

A kutatók következtetései alapján az előzetes tények azt a hipotézist támasztják alá, miszerint az antidepresszánsok által az érzelmi temperamentumra kifejtett pozitív hatások hozzájárulhatnak a depresszió javulásához.

Amint azt a szakemberek a CNS Neuroscienses & Therapeutics című szaklapban megjelent tanulmányukban kifejtették, a pozitív és negatív affektivitás olyan biológiai tényezőkön alapuló temperamentumbeli különbségek, melyek más és más érzelmi, motivációs és viselkedésbeli válaszokat idéznek elő az egyénekben a különféle pozitív és negatív ingerekre. Ezeket a válaszreakciókat antidepresszánsok segítségével meg lehet változtatni, melyek így hozzájárulhatnak a beteg gyógyulásához.

Összességében a szakemberek úgy vélik, hogy a kombinált gyógyszeres, valamint kognitív és viselkedésterápiás kezeléseknek együttesen van igazán antidepresszáns hatásuk.