Dr. Jon Greif, San Franciscó-i sebész úgy véli, a férfiak azért is küzdenek meg sokkal rosszabbul ezzel a veszedelmes kórral, mert nem részesülnek olyan kielégítő kezelésben, mint a nők. Ezen a helyzeten azonban – véleménye szerint – könnyen javítani lehetne, sőt kell is.

Greif vizsgálatai során 13 000 mellrákos férfi 1998 és 2007 közötti időszakból vett adatait vetette össze 1,4 millió mellrákos nőével. A rák jellemzői, a túlélési arányok, a kor és az etnikum figyelembe vételével a szakember megállapította, hogy a férfiak mellrákkal kapcsolatos túlélési esélyei, legalábbis a korai szakaszban történő diagnosztizálás esetében, jóval alacsonyabbak, mint a nőknél, és még más különbségek is adódnak a két nem esetében.

További különbségnek bizonyult, hogy a férfiak tumorjai a diagnózis idején már nagyobbak voltak, és gyakoribbak voltak az áttétek is. Emellett a náluk ritkábban alkalmaztak részleges emlőeltávolítást vagy sugárkezelést, és rosszabb túlélési arányt is mutattak.

Greif úgy véli, a különbségek oka főként abból adódik, hogy a nőket sokkal több propaganda célozza, gyakrabban járnak mammográfiás szűrésre, így korábban diagnosztizálják náluk a daganatot, ami ilyenkor még kisebb és könnyebben megállítható a terjedése.

Az Amerikai Mellsebészek Társaságának Phoneix-ben megrendezett találkozóján ismertetett kutatási adatokból az is kiderült, hogy a mellrákos férfiak átlagos életkora magasabb volt, mint a betegségben szenvedő nőké, illetve körülkben több volt az afroamerikai, viszont kevesebb a hispán.

Az Amerikai Rák Társaság azt javasolja, hogy a férfiak is jobban figyeljenek oda a tünetekre, például egy szokatlan púpra, duzzanatra vagy bőrredőre, a mellbimbó befelé fordulására, a mell és mellbimbó arányaira, illetve azok pirosodására, netán a mellbimbó szivárgására. Ezek bármelyikét észlelve mindenképp érdemes szakemberhez fordulni, hogy megelőzzék a későbbi gondokat.