Louise Roth, az Arizona Egyetem szociológusa a Social Problems című lapban megjelent tanulmányában elsősorban arra volt kíváncsi, miért választja egyre több nő (a köztudat szerint főleg a magasabban képzettek és jobb módúak) a műtétet a természetes szülés helyett, és meglepő eredményekre jutott. Vizsgálatai során megállapította, hogy a közhiedelemmel ellentétben pont, hogy nem az előbb említett nők döntenek a császármetszés mellett, hanem főleg a feketék vagy a spanyol ajkúak.
Roth ezután nagyjából négymillió szülés 2006-ban rögzített adatait nézte át, melyekből szintén kiderült, hogy a feketék, az indiánok vagy a spanyol ajkúak, illetve az alacsonyabb társadalmi réteghez tartozók ritkábban kerültek olyan helyzetbe, amikor császármetszésre lett volna szükség, mégis többször kérték ezt a szülési módot orvosuktól.
Roth elsősorban azért tartja aggasztónak ezt a tendenciát, mert a természetes szüléshez képest négyszer gyakoribb az anyai halálozás császármetszésnél. Kíváncsi volt, vajon valóban a nők kérik-e a műtétet, és vajon tudatlanságuk áll-e a háttérben. Kiderült, hogy egyáltalán nem erről van szó, sőt azok közül, akik rendszeresen jelentek meg terhesgondozáson, többen kérték a műtétet.
Roth annak is utánanézett, befolyásolja-e a császármetszések arányát az anya képzettsége, és arra a felismerésre jutott, hogy bár valóban gyakoribb az ilyen szülés a magasabban képzettek körében, de ennek oka inkább az, hogy ezek a nők többnyire idősebbek, ami pedig magával hozza a császármetszés esélyének növekedését. Amennyiben pedig ezt a tényezőt is figyelembe vesszük, akkor már az derül ki, hogy inkább az alacsonyabb képesítésűeknél gyakoribb a műtét.
Tanulmánya során Roth arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy az egyre növekvő számú császármetszések mögött korántsem az anyák igényei, sokkal inkább a kórházi rutin megváltozása áll. A biztosítók több pénzt fizetnek a műtétek, mint egy természetes szülés után, így az orvosok sokszor indokolatlanul is a műtét mellett döntenek.