Joe Skerrattnál tágulásos szívizom-elfajulást (dilatatív kardiomiopátia) diagnosztizáltak, amikor mindössze háromhetes korában elkékült és kórházba került. Ennél a betegségnél a szívkamrák kitágulása miatt a szerv nem képes ellátni pumpafunkcióját. A fiú végül Berlin-szívet kapott, majd 251 nap elteltével tavaly nyáron ültettek be neki új szívet.

Joe édesanyjának mostani visszaemlékezése szerint a fiúcska korábban megszokott jelleme akkor tért vissza, amikor a műszív kezdte segíteni keringését, ám onnantól még igen hosszú utat kellett megtenniük megfelelő donorszívre várva. Mint felidézte: a 200. nap eltelte után kezdtek el azon töprengeni, mi mást tehetnek még, ha nem találnak szívet a számára, miközben legbelül tudták, hogy nem sokat. „A 251. napon megjött a hívás, amire vártunk” – tette hozzá.

A transzplantációs műtét után még négy napig nem zárták össze Joe mellkasát. „Hihetetlen volt látni új, normál méretű, dobogó szívét” – emlékszik Rachel. Az első otthon töltött estét Joe kedvenc ételével, pizzával ünnepelték.

Maga a Berlin-szív egy kis hűtőszekrény méretű berendezés. A rászoruló gyerekek egy része csak pár napot tölt az eszközhöz kapcsolva, míg mások hónapokig kényszerülnek vele élni, amíg a számukra megfelelő új szívre várnak.

„Krónikus hiány van gyerekek számára alkalmas donorszervekből Nagy-Britanniában, egyszerre több gyerek vár a kórházban transzplantációra. Sok gyerek éveket vár egy elérhető szervre, és sajnálatosan meghalhat közben.” – magyarázta Alessandro Giardini, a londoni Great Ormond Street-i kórház kardiológusa.