Kutatások szerint ezek az intenzív, romantikus érzések az agyból származnak. Amerikai kutatók egy szűk körű kutatás során tíz nő és hét férfi agyát vizsgálták mágneses rezonancia (MRI) vizsgálattal, akik bevallásuk szerint nagyon szerelmesek voltak. Kapcsolataik időtartama egy hónap és alig két év között váltakoztak. Az alanyoknak párjuk fényképét, majd egy hasonló személy fotóját mutatták. Az érzelmi reakciók ugyanazokon az agyi területeken jelentkeztek, amelyek általában a motiváció és a jutalmazás folyamataiban vesznek részt.

A tanulmány társszerzője, Arthur Aron, a New York Állami Egyetem pszichológusa arról számolt be, hogy az intenzív, szenvedélyes szerelem ugyanazt a rendszert használja az agyban, amely a drogfüggőkben is aktiválódik. Másképp fogalmazva körülbelül úgy vágyakozunk a szeretett személy után, mint a függő a kábítószer után.

A szakértők szerint a romantikus szerelem az egyik legerőteljesebb érzelem, amire az ember képes. Az emberi agy arra van programozva, hogy kiválasszon magának egy párt, és arra motivált, hogy megszerezze, ezért akár szélsőséges tettekre is hajlandó, hogy kifejezze figyelmét és vonzalmát. A kiválasztott személy egyfajta életcéllá, jutalommá válik az illető számára.

Az agy jutalomközpontja a túléléshez szükséges egyik legfontosabb agyi terület. Ez segít az embereknek felismerni, mi szerez örömet számukra. A vágy arra, hogy jól érezzük magunkat kiválasztott párunkkal, még a nemi vágynál is erősebb lehet.

Felmerül azonban a kérdés, hogy vajon a szeretett  személy elnyerése után elhalványul-e az érzés. Aron úgy véli, nem teljesen. Következő kísérletükben tíz nő és hét férfi MR-vizsgálatának eredményeit elemezték, akik átlagosan 21 éve voltak házasok, és azt állították, még mindig nagyon szeretik házastársukat. Az MR-felvételek szerint amikor a vizsgált személyek párjuk fényképét meglátták, olyan agyi területek aktiválódtak, amelyek a kötődéssel és a jutalom értékelésével állnak összefüggésben.

„Az emberek többsége esetében a szabványos minta a szenvedélyes szerelem fokozatos hanyatlása, ezt azonban a kötődés erősödése váltja fel” – értékelte az eredményeket Aron. Ez teszi lehetővé, hogy a partnerek elég hosszú távon együtt maradhassanak ahhoz, hogy gyermeket vállaljanak és felneveljék őket.